Szülőként ti elengednétek a 16 éves lányotokat egy húszéves férfi lakására beszélgetni?

nekem se engedték meg 16 évesen,hogy átmenjek a barátomhoz. szóval kitaláltam otthon mindenféle kamu szöveget,hogy éppen milyen dolgom van. nyilván nem volt igaz, a barátomnál voltam.

tiltással hazudni nevel a szülő.

szóval én mai fejjel engedném. de előtte azért elbeszélgetnék vele,hogy a pasi nagy valószínűséggel próbálkozni fog. ha beszélgetni akarna,akkor megtehetné az utcán is. ott is el lehet vonulni egy kis parkba vagy csendes részre,ahol tudtok nyugodtan beszélgetni. aki felhív a lakására az meg akar dönteni. pont.

#52, " nekem se engedték meg 16 évesen,hogy átmenjek a barátomhoz. szóval kitaláltam otthon mindenféle kamu szöveget,hogy éppen milyen dolgom van. nyilván nem volt igaz, a barátomnál voltam. tiltással hazudni nevel a szülő. " - a párom is pont ezt csinálta, amikor nem lehetett anno (17 volt) megmondani a szüleinek, hogy kimentünk a szigetre lazulni.

Én mondjuk anno nem, nem hagytam, hogy hazudni kényszerítsenek, sokkal inkább a nyílt háború, az 5 mondat után pro-kontra emelt hang, meg a bevágott ajtó meg ilyesmi jellemezte a szüleimmel a viszonyt.

"Nem sokat lehet tudni a fiúról, de annyi már nyilvánvalóvá vált, hogy intelligens, tanult. "

Ez még nem garancia semmire, amúgy nem tudom, miből "vált nyilvánvalóvá", ha nem sokat lehet tudni róla.

Nem olvastam végig a kommenteket, számomra szülőként az a természetes, hogy a 16 éves lányom először hazahozza bemutatni a srácot. Nekem sincs röntgenszemem, hogy minden pszichopatát első blikkre kiszűrjek, van hibaszázalék, de kívülállóként valszeg kisebb, mint egy szerelmes lányként. Ezek után elengedném, ha a fiú átment a "vizsgán", azt is belekalkulálva, hogy jó eséllyel nem csak beszélgetés lesz belőle.:-)

Ha magamra visszagondolok, 16-17 évesen volt egyetemen matekszakos "udvarlóm", remekül el tudtunk beszélgetni, részben a távolság miatt (más városban tanult), részben, mert nem zúgtam bele, nem lett belőle kapcsolat, voltam ennyire érett gimisen is, hogy így nem mentem bele. A lányomról sem gondolok kevesebbet.

Lehet, hogy dugnak, lerhet, hogy nem.

Ennyi, én is 2-3-4x is voltam fenn a páromnál - sőt, együtt is aludtunk -, mielőtt lefeküdtünk volna. Én kikötöttem, hogy nem teszem szét a lábam 3. randin, úgyhogy úgy készüljön.

Megértette, és nem piszkált. Beszélgettünk, boroztunk - kinn volt vagy -10 fok -, megnéztünk egy filmet és aludtunk.

Kérdező, nagyon kíváncsi vagyok már, hogy te ki vagy a történetben: mennyire ismered a lányt, az apját, netán ismered-e személyesen a fiatalembert?

Írtad, hogy a lány és a fiú egy éve ismerik egymást. Ez az "ismerik" kifejezés elég tág fogalom. Én is olvastam olyat, hogy a lány haverjának a haverja (akit futólag ismert a lány, néha beszélgettek, mikor együtt voltak) felhívta a lányt magához és megerőszakolta. De az nagyon futólagos ismeretség volt.

"Nem sokat lehet tudni a fiúról"

Te nem tudsz sokat róla, vagy a lány sem?

Szerintem az a kulcskérdés, hogy az elmúlt egy év alatt mennyire ismerte meg a lány a fiút. Ezek az ő benyomásai, tapasztalatai, épp ezért csak ő tudja eldönteni, mennyire bízhat meg a fiúban. Ha ő megbízik benne, akkor apuka ne károgjon.

31-ben fölteszed a kérdést:

"Akkor TE, mint tegyük fel 20 éves férfi, mi célból hívsz fel egy lányt a lakásodra??"

Nem világos számomra, hogy a fiú saját (vagy bérelt) lakásában egyedül lakik, vagy pedig szüleivel, testvéreivel?

Én 20 évesen - mivel más városban jártam egyetemre - hét közben koleszban voltam. Ha szülővárosomban jártam volna egyetemre, akkor a szüleimnél laktam volna. Ahogyan a koleszba feljött hozzám ismerős, haver, évfolyamtárs; egyedül vagy nem egyedül; lány is, fiú is; ugyanígy feljöttek volna a lakásomra is, ha otthon jártam volna egyetemre. Ha pl. valamelyiküknek a 16 éves húga tőlem akart volna egy könyvet vagy lemezt elkérni, nyilván ő is feljött volna hozzánk. Hogy pont akkor a szüleim vagy tesóm otthon lettek volna-e vagy sem, azt előre nem lehet tudni.

De mondok neked mást is!

Egyetemistaként korrepetáltam iskolásokat úgy, hogy házhoz jártam. Egy kivétellel mindegyik lány volt. Általában középiskolás lányok. Volt, hogy csak kettesben voltunk náluk egy szép nagy családi házban (ahonnan csukott ablaknál a segélykiáltás sem hallatszik át a szomszédba).

Valahogy mégsem merült föl senkiben, hogy féltenie kéne a lányát tőlem. Meg bennem sem, hogy inkorrektül viselkedjek.

56-ban ezt írod:

"Engem inkább az döbbent le, hogy egy 20 éves FELNŐTT férfi mit akarhat egy 16 éves gimis lánytól."

Már megbocsáss, ez hülyeség!

A 20 éves sok esetben ugyanúgy nappalin tanul, mint a 16 éves, otthon lakik (vagy hétvégente hazajár a koleszből), ugyanúgy izgul dolgozat vagy vizsga előtt, ugyanúgy vitatkozik a szüleivel, hogy adjanak neki több önállóságot. Ez utóbbiban persze előrébb tart, őt már nem korlátozzák annyira, van egy kis saját pénze, a kocsmában ihat alkoholt, vezethet autót stb. de mégiscsak hasonló élethelyzetben van és örömeik, gondjaik hasonlók lehetnek. Simán lehet, hogy ugyanazért az együttesért rajonganak, ugyanaz érdekli őket és ezért találkoznak szívesen.

Azért én szeretném hinni, hogy a mai 20 éveseknek sem csak a szex az egyetlen érdeklődési köre és nem csak erre gondolnak, ha egy ellenkező neművel találkoznak.

46-os, nem értem, hogy a haverok-buli-fantába miért tartozik bele a pasik lakására mászkálás?

Anélkül is boldog vagyok, és úgy élem az életem, ahogy akarom. Ez nem jelenti azt, hogy itthon sírok állandóan. Nem is értelek.