Gyereket vállalni úgy, hogy nem házasok? Csak szerintem hiba?

33.

Akkor te ilyen örök lázadó vagy, nincs ezzel gond, és attól függetlenül, hogy a "rend" és a "norma" fogalmairól egész más a véleményem, távol áll tőlem, hogy agitáljak a házasság mellett, csak a véleményemet írtam le.

"Tudod, a párkapcsolatok jellemzője, hogy az ember általában nem olyan másik embert keres, akinek teljesen más a gondolkodása, mint neki, mert az a kapcsolat semennyire sem lenne stabil, akármilyen is a formája. "

Én tudom, sőt, alapvető elvárásom volt a hasonló értékrend, ezért sem felelne meg számomra egy olyan társ, aki nem akart volna velem összeházasodni. Ettől nekem kicsit se fáj, ha te meg így érzed jól magad.

41.

A lószart jogi kategória. Nem azért vettem el a feleségemet, hogy ne kelljen apasági, meg halotti papírokkal szarakodni, amivel többen "érveltek" itt a házasság mellett. Aki érti, és a maga számára szükségesnek tartja, annak úgyse kell magyarázni, aki nem, annak meg ott a párja. :)

A házassággal az a probléma, hogy sohasem tudhatod, mire mondasz igent. Mi is együtt éltünk, házasságot, gyerekeket terveztünk, aztán szépen lassan kialakult egy betegségem, ami nem gyógyítható, viszont állandó fájdalmakkal és folyamatos leépüléssel jár. Na most ugye gyerek felejtős, hiszen nem tudnám gondját viselni már a jelenlegi állapotomban sem, és ez csak rosszabb lesz. Már mondtam a Kedvesemnek, hogy én nem akarok a terhére lenni, megértem, ha ő sem akarja ezt, akkor inkább engedjük el egymást. Végtére is nem köt semmi, hogy jóban, rosszban, egészségben, betegségben... És különben sem tudom neki megadni (gyerekek, család), amire igazán vágyik, hiszen magam is egyre több segítségre szorulok, és eljön majd az idő, amikor már ápolásra is fogok szorulni.

Ő egyelőre nem akar elengedni, de én nem látom így a kapcsolatunk jövőjét.

Na most képzeld el ugyanezt házassággal, gyerekkel.

Egyébként is a család mindig is egy gazdasági egység volt, ami a fennmaradást, túlélést szolgálta, a házasság pedig egy társadalmi szerződés, lényegében hosszabb távú üzleti tranzakció volt, aminek a vagyonegyesítés/gyarapítás, valamint az utódlás biztosítása volt a szerepe. És -- kapaszkodj meg -- nem férfi és nő között köttetett, hanem a családok között. (Ezért volt fontos pl. a lány szüzességének megőrzése, hogy biztos legyen az apa személye. Ugyanakkor régen is voltak mozaikcsaládok, hiszen egy özvegyasszonynak kellett ugyan gyászévet tartania, de ha egy férfi özvegyült meg, akkor általában nagyon hamar újranősült, hiszen kellett az asszonykéz a gyerekekre, nem moshatta ő a pelenkákat.) Na most ha végiggondolod, hogy manapság hányan kötnek házasságot anyagi megfontolások illetve külsőségek alapján, máris nincs olyan nagy különbség a régi meg a mai idők házasságai között, még ha látszólag szabad párválasztás is van. Az egyetlen különbség, hogy ma már ki lehet lépni belőle, még ha sokszor nehezen is.

Egy ideje már így tekintek a házasságra, és nem is hiszek benne. Túl sok házasságot láttam már ahhoz, hogy megállapíthassam: a legtöbbje hazugságokra épül, elvárások-ostorcsattogtatás, dominanciaharc, hatalmi játszmák. De olyat, ahol azért házasodott össze két ember, mert szeretik egymást minden hibáikkal együtt, és egymást akarják, és kitartanak egymás mellett, nem hagyják magukra a másikat, akármi történjék, ismerik és értik egymást, és még ha vannak is konfliktusok, de jól működik a kapcsolat, úgy, ahogyan kell -- na, olyat még egyet sem.

#38 "És nektek tényleg nem ciki ha több gyereketek van, a másodiktól apaságit tenni? Ezt egy felelősségteljes pasi aki döntött a választása mellett nem nyeli le." - ugyan, miért lenne ciki? Ugyanoda, a polgármesteri sóhivatal anyakönyvi irodájába kell menni...

Egyébként meg sose volt igényem a "felelősségteljes" jelzőre, arra, hogy eldöntsem, hogy miért és milyen módon vállalok felelősséget, arra itt vagyok én magam.