Gyereket vállalni úgy, hogy nem házasok? Csak szerintem hiba?

Egyetértek a kérdezővel.

Ha bármelyik félnek kínos, kellemetlen érzés néhány ember előtt kimondani, amiket egy házasságkötéskor ki kell mondani, az a kapcsolat nem biztos, hogy megérett gyerekvállalásra.

Nem csak egy papír, hanem egy eskü, amit persze meg lehet szegni, de ha már az elején nem merjük kimondani, akkor eleve ezt feltételezzük magunkról, a másikról.

Semmi nem szól ellene, se pénz, se időhiány, ezek kifogásnak nagyon jók lehetnek, ellenérvnek kevés.

Abban is eléggé biztos vagyok, hogy a házasságon kívüli "családban" élő, így a házasságot nagyon ellenző hölgyek zöme elalélna a boldogságtól, ha a "párja" (de utálom ezt a szót, párja a zokninak van :D) megkérné a kezét.

Kinek mi fontos. Nálunk sosem volt meghatározó dolog a házasság, mi enélkül is tudtuk, hogy egy család vagyunk. Olyannyira, hogy már évek óta közösen neveltük a férjemmel a nagyobbik fiamat, őt tekinti apjának, és részben azért döntöttünk az esküvő mellett, mert ha nem vagyunk házasok, nem lehet hivatalosan is ő az apja. Pedig a vér szerinti sehol nincs, a színét sem láttuk nagyon régóta.

A kisebbik fiammal már terhes voltam, amikor az esküvőnk volt, őt például már kb. másfél éve nagyon vártuk, de nem igazán akart összejönni. Nem kötöttük az ő vállalását sem házassághoz, csak ugye közben mégis megházasodtunk, mert egyéb szempontok miatt fontos volt.

Szerintem nem lényeges a házasság, ma már a válás sem nehéz. Egy elvált férfi,de még inkább nő nem számít "használt" tárgynak. Nem kell eltemetnie magát.

Az sem feltétlen igaz, hogy a házasok együtt élnek boldogan és blablabla. 3 olyan eset is van a környezetemben ahol megházasodtak, de ki-ki a saját szüleinél él.

A legtöbb idő amit önállóan kettesben töltöttek a nászút volt.

Az egyik "házaspár" próbálkozik a babával is, mindezt úgy, hogy más városokban van a székhelyük.

Egy stabil évekóta tartó együttélésnek sokkal több értelme van, mint mondjuk ennek a sületlenségnek amit ők művelnek, főleg hogy állítólag szeretik egymást és nem is húsz évesek.

"ellenben ha már házasok lennének, akkor csak jó ideje együtt vannak, van hol lakniuk közösen..ismerik jobban egymást."

Ez egy élettársi kapcsolatban is így van. A házasság nem feltétlenül jelenti az együttélést, vannak akik kivárják az esküvőt mielőtt összeköltöznének, rá egy évre meg válnak mert nem képesek együtt lakni.

Az a baj, hogy sokan nem képesek felfogni, hogy van, akinek a papír semmit nem jelent. Az eskü sem. Nekem pl. nem szimpi, hogy esküdözni kell, hogy igen, igen, szeretlek.

De ezzel nem tartom kevesebbnek senki kapcsolatát. Nekem az emberek szava többet ér. Érzelmeket lepapírozni...

Aztan meghal az egyik elettars es a masik rajon hogy bizony o a jog szerint egy nagy semmi.koppon marad

A hazassag a masikrol valo hivatalos gondoskodas jele is.

22. "Nekem az emberek szava többet ér."

Erről vóna nagyba' szó, kérem szépen.

Hogy nem adja a szavát. Nem vállal. Nem jelentesz neki annyit (se). Inkább kifogásokat keres. Ezzel kevesebb az a kapcsolat.