Miért van az hogy ebben a kategóriában mindenki lehurrogja a 20 évnél fiatalabbakat pláne ha arról van szó, hogy a szülő kb. semmibe veszi a gyereket?

Kérdező egyet értek a véleményeddel. Elolvasva futtában pár kommentet, csak ennyit szeretnék hozzászólni:

Nekem nem volt tiniszerelmem,de a nővérem (most 28 éves) volt gimnáziumi osztályában volt egy lány meg egy fiú, akik 10. osztály környékén egymásba szerettek, most is együtt vannak, és házasságra készülnek :)

Van olyan gyerek, aki tényleg tök ˝sötét˝ , de azok nagyrészt később is azok maradnak. Van olyan, amelyik formálódik, vagy csak később jön meg az esze, és van olyan, aki eleve reálisan gondolkodott mindig is.Sajnos az embereknek (fiataloknál is), eléggé túlértékeli magát sok ember, és okosabbnak hiszi magát, pedig nem az, és sok tinire tényleg ráfér/ráférne az irányítás.

Amúgy meg, szerintem a szülő-gyerek konfliktus elengedhetetlen egy családban. A gyereknek ekkor kell megvívnia a harcait - és persze tisztában kell lennie, hogy hogyan, milyen hangnemben, hiszen a későbbi munkahelyen sem lehet csak úgy beszólni a főnöknek. A gyereknek ekkor kell megtanulnia, hogy hogyan álljon ki magáért és a személyiségéért. Ha ez nem történik meg, akkor mi lesz? Ábározolok egy szomorú, nagyon is valós példát.

Sajnos közvetlen ismerősöm (albérletben egy lakásban lakunk) egy 30 feletti nő, két felsőfokú nyelvvizsgája van, és több diplomája valami félig matekos, inkább biológiás vonalon. ˝Öreg szülők˝ gyereke, és mindenben mindig behódolt. Most 30 felett össze-vissza ˝makog˝ , ránézel a nőre, de ha megszólal végképp látod, hogy ennek nincs ki mind a négy kereke, én mai tinédzserként ˝gyökérnek˝ nevezném. Pályaválasztástól kezdve mindenben a szülőkre hallgatott, nincs önálló véleménye, még dolgozni se nagyon tudott, mindent elront, tönkretesz, és a szülők olyan szakmát tanítattak ki vele, amihez gyakorlati érzék kellene, ami neki nagyon nincs és nem is lesz. A szüleivel telefonál folyton, barátai nincsenek, egyetlen hobbyja, hogy néha elmegy futni.Még az albérletet is csak úgy nézhette meg, hogy a szülők előtte megnézték, hogy megfelel-e neki, és így lett kiválasztva. Amikor meg jöttek másodszorra a szülők nézni az albérletet - ekkor már magukkal hozva a szóban forgó csajt (akit amúgy a kiadó is ˝kislánynak˝ hív) , még at is megmondták neki, hogy hol vegye le a cipőjét. Gyakorlati érzéke meg a legalapabb dolgokhoz is nulla. Két számítógépe van, egy asztali meg egy laptop, de a szülők megmondták neki, hogy ne a laptopot hozza vidékről Pestre, hanem a másikat, úgyhogy külön taxi kellett a számítógép szállításához. A monstrumhoz vidékről az asztalát is felhozatta, mert szerinte csak az képes megtartani a gépet vagy én nem tudom, és közben új széket is vett külön - ez is ködös, mert a széket ki akarta még aznap dobni, mert rájött, hogy mégse tetszik neki. A pirítóst majdnem kigyullasztotta első nap. A mikro szintén meleg helyzet volt. A kedvencem, hogy a lakásban a wifit egy időben nehezen fogta az XP-je bekapcsolás után (ami amúgy magától rendbe jött) és mindig ránk fogta, hogy ilyen meg olyan sebességgel kellene jönnie a netnek, és ehelyett ilyen meg olyannal jön, és hogy mi biztos letiltjuk őt. Egyik ilyen alkalommal épp zenét hallgattam (fejemen volt a fülhallgató, szóva nem hallottam, ha valaki kopog), és arra riadok fel, hogy a csaj bejött a szobámba, kitépte a kezemből az egeret, és elkezdte nézni villámgyorsan a netemet. Na azt hittem, hogy belerúgok mindjárt egyet. De komolyan mondom nektek, a csaj szimplán szánalmas, az ember még dühös sem tud lenni rá, mert neki ez annyira természetes, olyan ˝gyermeki˝, buta, életképtelen az egész ember, hogy legszívesebben a szülőket lőné főbe az ember, amiért ilyenné tették.

19 éves lány vagyok, nem akarok senkit a szülők elleni lázadásra bíztatni (amúgy sem értek egyet a nagy liberalizmussal), de merjétek megmondani a véleményeteket, álljatok ki magatokért, mert ha a várt pénz/kimenő nem is lett megszerezve, legalább bennetek lesz, hogy tettetek magatokért valamit, és megpróbáltátok :) És mindig mérlegeljétek a döntéseteket, és annak lehetséges következményeit.

Szerintem alapvetően azzal van a probléma, hogy sok ember úgy gondolja, hogy ameddig a gyerek (18 éves kora után) otthon lakik, addig k*ss a neve. Mintha, miután nagykorú lesz, nem lenne az otthona az a hely.

Sokan elfelejtik, milyen tininek lenni, vagy fogalmuk sincsen már arról, hogy milyen lehet most tininek lenni. A világ gyorsan változik, a generációk olyan gyorsan váltakoznak, hogy nehezen lehet lépést tartani vele. A múltat pedig könnyen misztifikálja az ember, mert az idő fakít a dolgokon. Ez számomra nevetséges.

Attól, hogy egy gyerek más, mint mi voltunk, az nem baj. Ezt nehezen fogadják el. Mások az igények és mások az értékek.

Az a baj emellett, hogy azt hiszik sokan, hogy egy gyereknek nem lehet otthon magán tere, nem lehetnek értelmes gondolatai se semmije, mert még fiatal. Ez látszik az említett kérdésben is. Igen is kell egy 15 éves gyereknek annyi magánszféra, hogy bezárhassa a rohadt ajtaját és egy 15 éves fiatalban már meg kellene annyira bízni, hogy ilyen dolgokat ráhagyjunk.

Minket a testvéreimmel anyukám úgy nevelt (mert apám egy idióta alkoholista, akit inkább nem nevezek szülőnek), hogy sok mindent ránk hagyott. A saját bőrünkön tapasztaltunk mindent meg, egy bizonyos kereten belül. Nem akart egy séma szerint behatárolni minket és tényleg ösztönzött az önálló életre, arra, hogy legyen önálló véleményünk és ne buta p*csák legyünk csak. A figyelmes hátrébb húzódással többet lehet elérni, mint az autokráciával.

Persze ehhez az kellene, hogy ne abból induljunk ki, hogy aki fiatal az evidens, hogy idióta. Senki sem ér többet azért, mert előbb született, mint én és senkinek sincsen joga, hogy azt kérje, ezért tiszteljem. Túlságosan felértékeljük az életkort.

És én már 3. napja hiszem azt, hogy én vagyok a defektes itt GYK -n, de örömmel látom, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel. :D (Szülő vagyok.) Fogalmam sincs, hogy miért ez a sok begyöpösödött szülő, de elszomorító. És sajnos én is az öregebbeket látom ilyennek, de senkit sem szeretnék megsérteni, ismerek ellenpéldákat is.

Sajnálni tudom az ilyen szülők gyerekeit, de tudjátok hogy mi a legszomorúbb? Sosem fognak változni, mert nem látják a hibájukat. Hogy miért nem? Pont azért, mert a gyerek nem a barátja, így nincs közöttük ilyen szintű bizalmas kötődés. Saját környezetből látom a példákat, nem a levegőbe beszélek. Lehet hogy a gyerek jól tanul, csendes-rendes (bár sokszor ezek nem igazak vagy csak részben), csak épp a szülőnek hazudva, titkolózva éli ki magát és sokszor nagyon önpusztító módon. Szomorú ilyet látni. Anyuka meg apuka közben büszke a csemetére (vagy nem, mert olyan is van) és talán sosem tudják meg, hogy valójában mennyire messze is állnak a gyerektől.

Aki nem barát kezdetektől, az a felnőtt gyerekének sem lesz már barátja, esetleg egy dirigáló anyós-após, az a fajta, amelyiktől menekülnek. Mert hát gondoljunk bele, hol van az a sok idegesítő vén nyanya? Közöttünk bizony. :D

A gyereknek bizalmasa lenni nem jelenti azt, hogy nincs tekintély, hogy nem néz fel ránk. Pont az lenne a lényege a bizalmas viszonynak, hogy a gyereket értelmi és érzelmi szinten is gondolkodni tanítsd meg, nem robotként cselekedni, rutinból. Ezt csak azok nem merik megjátszani, akik tudják magukról, hogy nagyon nincs miért felnézni rájuk. Én úgy gondolom, hogy lesz miért felnéznie rám a gyerekeimnek, van mit tovább adnom nekik - ha pedig nem, akkor mire fel várjam el hogy felnézzenek rám, becsüljenek? Csak mert szülni tudtam? Ettől nem leszek még senki.

Elkényeztetett majmot nevelni merőben más, mint egy gondolkodó gyereket, közel magunkhoz. Egy szülő-gyerek kapcsolatban mindig lesznek súrlódások, olykor tiltani is kell dolgokat, de nagyon nem mindegy, hogy milyen alapon nevelünk. Magam mellett nevelem gondolkodásra, figyelembe véve őt vagy csakazértmertaztmondtam - mal utasítok.

Kedvencem egy anyuka a szülészeten... Első babámmal... Gügyögtem a babámhoz miközben vittem a pelenkázóhoz hogy: "Tisztába tehetlek?" erre a parasztja odaszól mosolyogva, hogy "Anyuka a főnök" Pff... Nem szóltam semmit, de nem akarom megismerni a gyerekeit. :D Szép nevelés lehet mind. Már a nőnek is tipikus tudatlan paraszt feje volt. Nyilván nála az utasításban kimerül a nevelés, mert a többi megerőltető lenne. :D

Szóval igen, sokkal több erőfeszítés és ész szükségeltetik a gyereket egyenrangúként kezelni, ez abból is látszik, hogy sokak fel sem tudják fogni a lényegét. Ez nem abból áll, hogy vele fogom megbeszélni a havi kiadásokat. Sajnos kár is magyarázni. Aki érti, annak nem kell. Aki nem, az meg a tipikus tyúkanyó, aki nincs megáldva sok ésszel és kár érte a billentyűzetet koptatni.

Csak még annyit hozzáteszek, hogy meg lehet nézni, kik boldogulnak az életben: A Bólogató Jánosok, vagy azok, akiknek van véleménye és határozottan oda tudnak csapni az asztalra? Hát én nem szeretném ha a gyerekem mindenkinek a lábtörlője lenne, mint ahogyan én sem leszek. Anyukám barátja voltam/vagyok és azt hiszem, kár még nem érte emiatt. Én követem a példáját. Ettől nem leszek kevesebb, érvényesülni és önmegvalósítani nem a gyereknevelésben kell ám. ;)