Miért van az hogy ebben a kategóriában mindenki lehurrogja a 20 évnél fiatalabbakat pláne ha arról van szó, hogy a szülő kb. semmibe veszi a gyereket?

Mi lenne, ha a 16 évesek a saját fejük után mehetnének... :D

És most így 17 évesen meg már kiállsz a 16 évesek mellett... Kedves gesztus tőled, de nem kéne már aludnod? Holnap suli! ;)

Haj, haj... pár évvel ezelőtt én is hasonlóképpen lázadoztam, most kemény 21 éves vagyok.

Nevelőfaterommal sosem voltunk jóban, utóbbi években már anyával sem igazán.. Sosem kaptam elismerést a jó jegyeimért, de ha hármast kaptam akkor jött a szidás. 16 éves koromtól dolgoztam 100% le kellett tennem a kapott fizumat, de ha szükségem volt valamire (új nadrág, pulcsi stb alapdolgok) akkor jött fater flegma beszólása, hogy majd megveszed magadnak ha megkerested a rávalót. 19 évesen úgy döntöttem nem bírom tovább, elköltöztem és akkor jött csak az igazi ÉLET. Nem buli, meg stb, hanem egy ház fenntartása, takarítás, mosás főzés.

Lepontozhattok, de mindenkinek azt javaslom, próbáljátok meg könnyíteni anyukátok és apukátok dolgát, nekem nem volt szerető családom, de anyával ma már nagyon jó a kapcsolatunk és mióta elköltöztem tudom, hogy valójában, mennyi mindent kellett naponta megcsinálnia ahhoz, hogy elteljen egy átlagos nap. Az ebédek amiken órákat kínlódott, a teregetések a millió ruhák, mert sajnos nekünk sosem telt szárítós mosógépre.

Bárhogyan is védjük a saját korosztályunkat 15-25 vagy akármennyit felhozhatunk, nincs két egyforma család...

Kérdező, azt azért ne feledd, hogy az ilyen történetekből mi csak az egyik oldalt ismerjük meg. Én meghallgatnám a szülő véleményét is. Valószínűleg árnyalná az elnyomott, szerencsétlen kamaszfiú képét

És a kamaszok életkori sajátossága az is, hogy durva kihasználást emlegetnek akkor is, ha aznap nekik kellett elmosogatni.

Én mindig azt mondom, a két fél véleményét kell meghallgatni.

De továbbra is fenntartom, hogy a kamaszok életkori sajátossága az, hogy negatívan látnak sok mindent.

Az idézett sztorival kapcsolatban az a véleményem, hogy egy pökhendi kölyök. Lett szólva, hogy pakolja ki a táskáját. Felhúzta az orrát, hogy nem pakolja ki, inkább bezárta az ajtót és olvasott. Ez szerinted normális? Ezek után én is leszereltem volna a zárat, az biztos.