Mennyire bunko dolog ez? Anyukam es a ferjem nagyon megbantottak.

A második gyerek után rajtam olyan 15 kg fölösleg volt. Nem fogyókúráztam, csak normálisan ettem, maradt is, egészen addig, amíg a kicsi bölcsibe nem került. Dolgoztam, biciklivel, gyalog jártam, rohangáltunk a srácok után a játszótéren, sokat kirándultunk, szánkóztunk télen stb, kb. egy év alatt szép lassan el is tűnt rólam a fölösleg. Nem jártam tornázni, nem ettem reggeltől estig nyers zöldséget. Szerintem neked is le fog menni, nem görcsölnék ezen.

Ugyanakkor ha a férjem akkora paraszt lett volna, hogy a jelenlétemben kitárgyal az anyámmal és megaláz előtte, éreztetve, hogy nem ütöm meg a mércét, az anyám pedig csak mosolyogva bólogat és megköszöni a bókjait, ott helyben elküldtem volna mind a kettőt a pitsába - így, szó szerint. Ha a drága férjecskédnek sérti az egóját, hogy átmenetileg nem egy topmodellel él együtt, tegyen róla, hogy legyen időd foglalkozni magaddal. Ha ezt képtelen biztosítani, akkor meg fogja be a száját, és várja ki csendben, amíg te megoldod magadnak.

Ha te sem vagy önmagaddal kibékülve akkor nem csoda hogy ezt mások is észreveszik. Szerintem azért annyira nem volt bántó, elhiszem hogy rosszul esett, de te is írtad hogy a férjed kitesz magáért, akkor próbálj te is egy kicsit jobban odafigyelni magadra, a saját érdekedben is! Az anyukád részéról pedig főleg nem volt bántó, hiszen őt csak megdicsérték, mégis mit kellett volna reagálnia?

Kisgyerek mellett persze hogy nem könnyű, de lehet tenni magadért. Mekis kaja helyett otthon össze lehet dobni valamit salátát, meg van pár perc alatt, magaddal is tudod vinni, vagy szenvicset. Ha az étkezésedre jobban odafigyelsz akkor nagyon hamar látni fogsz változást.

hidd el hogy a párodnak is fontos és rajta is észre fogod venni hogy máshogy közeledik hozzád.

A hozzáállásoddal van nagyon nagy baj, és nyilván ezt a férjed is látja. Nem ismétlem azt, amit eddig leírtak előttem, a legnagyobb rohanásban is be lehet kapni egy-egy almát, kefirt stb. tök mindegy, valami egészségeset, ami mellett nem éhezteted ki a szervezetedet, hogy aztán az extra hizlaló kajákkal a nap végén jól teletömd :S Ilyen módon örülj, hogy csak stagnál a súlyod és nem hízol méginkább.

Másrészt: a férjed hol van akkor, amikor te szétcsúszol? Ok, napközben dolgozik, de nem 24 órát, nem? Hazaérve nyugodtan segíthet, és akkor te sem fogsz belegebedni a 24 órás állandó műszakba, lesz egy kis kedved és energiád másra is pl. hogy törődj magaddal.

Azt mondanám, nem volt szép tőlük, ha te mindent megtennél, hogy lefogyj. De őszintén, tedd a kezed a szívedre és ismerd be, hogy ebben az ügyben nem sokat teszel, ugye?

Ha mindenhol van meki meg péksüti, akkor gondolom valami nagyobb városban élsz, garantálom, hogy ugyanannyi utánajárással kaphatsz normális ételt is - olcsóbban, mint a meki. Sőt, amíg elmész enni, háromszor megfőzhettél volna. Lassan a gyerek is áttér a normál étrendre. Vagy őt is szeméttel etetnéd majd, mert nincs időd? Gondolom nem. Akkor magadat miért is? Legalább rendelj házhoz menüt, abból is van diétás.

Meg annyira azért nem lehetsz elhavazva, ha sorozatokat ráérsz nézni, már bocs, nekem ez nagyon kifogás szagú így. Vegyél egy szobabiciklit és tekerj, amíg ezeket az agymosó hülyeségeket nézed, máris tettél valamit az ügy érdekében. Menj a gyerekkel kirándulni, akár futni, baba-mama tornára, úszásra, van ezer ilyen lehetőség.

Ha meg azért nincs semmi időd, mert a férjed két fűszálat nem tesz keresztbe, akkor add ki neki a feladatot, te meg menj el kondiba.

De a sértődősdinek nincs értelme. Vagy úgy érzed, most előbbre vagy bármilyen szempontból?