Morálisan elfogadható dolog ebben az esetben megszüntetni anyámmal a kapcsolatot, vagy szívtelen, gonosz, hálátlan vagyok?

Én sem beszélek anyámmal már 1,5 éve.

Néha bennem is felmerül, hogy a közös ismerőseink vajon elítélnek-e ezért.

Nagy részét akár én is írhattam volna. Nekem édestestvérem van, de ő volt mindig a kedvenc. Mindent megkapott, én már csak akkor kaptam, ha épp jutott.

Szintén csak akkor jött, ha neki kellett valami, de ha nekem kellett segítség, az elmaradt. Soha semmi nem volt jó, amit én csináltam, vagy később a párommal csináltunk. Mi nem tudunk semmit, mindent csak ő tud. Mindig kötekedett, sértegetett, hogy nálunk nincs rend, nincs tisztaság. Holott mi 2 műszakban dolgoztunk, ő meg kitartottként otthon lógatta a lábát. Tény, hogy nem ragyogott a lakás, de nem is éltünk mocsokban. Neki meg egyéb dolga sem volt. Mivel volt kulcsa, sokszor sok mindenünk eltűnt. Biztos van olyan, amit észre sem vettünk.

Egyszer olyankor jött, mikor munkaidő lett volna, de nem tudta, hogy szabadnapon vagyok. Nézett egy nagyot. És úgy jött be az utcáról, hogy nyakában az ajándékba kapott kedvenc sálam, kezén a jó drága bőrkesztyűm, ezeket nyilván vissza se kapom, ha akkor nem veszem észre. Konyhai edényt vitt el, vagyis egy tepsit, mert neki az kellett. Mikor kerestem, sehol se találtam, felhívtam. Igen, nála van. Mondom akkor hozza már el, kb negyed óra az út. Én nem tudtam menni, mert vendéget vártam, és sütni akartam neki. Hát ő nem hozza, nem ér rá, menjek érte, ha nekem kell. Meg amúgy is, már egy éve nála van, eddig miért nem szóltam?

A végén odáig fajult, hogy már feljelentéssel is fenyegetett minket. Na ekkor lett elegem. Többé nem kerestem. Ő sem.

Sokkal de sokkal nyugodtabb az életünk, nincs, aki állandóan b-szogasson, kritizáljon.Néha eszembe jut, hogy mégiscsak az anyám, de az ilyen embert nem lehet megváltoztatni. Csak lehúzna, lelkileg is, anyagilag is, erre nincs szükségem.

A döntést te fogod meghozni, és jól fogsz dönteni.

a párom anyja is hasonló, csak ő a távolság miatt nem tudott iderohangálni. Fél éve nagyon elrúgta a pöttyöst azóta nem beszélnek, még FB- ról is törölte a kapcsolatukat. Azóta mindenki nyugodtabb a mi oldalunkon.

Te se törődj anyáddal. Csak biológiailag van köze hozzád. Zaved el és felejtsétek el egymást. Rengeteg ideget meggtakarítasz magadnak és a családnak is.

"Egy ideje nincs kapcsolatunk, mert megsértődött, én meg nem keresem. És jobb így az életem. Felszabadultnak érzem magam. Szívem szerint így hagynám ezt az állapotot. Így a gyerekeimbe sem tud többé belerúgni érzelmileg. "

Ennyi. Ha a jelenlegi állapot jobb a gyerekeknek, a férjednek, neked akkor tulajdonképen mi a kérdés?:) Egész életedben szivatott, meg úgy kb letojt gyerekként a nunciláza miatt magadra hagyott. 16 évesen férjhez mentél, és akkor sem az volt "nem korai még kicsit?" vagy "legalább megtalálta a boldogságot", hanem arra pezsgőzött, hogy megszabadult a 16 éves lánytól. Gyakorlatilag a gyerekkorod egy részét lexarta, nemhogy az életed felét. Ezekután te még törődtél vele, próbáltál vele kapcsolatot kezdeményezni (hiszen meséltél volna neki, gyerekekkel megismertetted volna, stb.) minekután újra beléd rúgott.

"Viszont emellett lelkiismeret furdalásom van. Kötelességem törődni vele? Mit kezdjek azzal, hogy akik nem ismerik, mi van a háttérben, elítélnek engem? A közös ismerőseinkre gondolok."

Kérlek engedd meg, hogy a kérdésedre kérdéssel feleljek! Miért is van lelkiismeret furdalásod?:)

A közös ismerősökkel meg ne törődj! Mindenki a saját portáján söprögessen. Ha meg ezek után elítélnek... hát ingem ellenségeket szerezz mint ilyen barátokat.

Magam is anya vagyok, mégis elítélem ezt a nőt, akit te anyádnak nevezel.

Ő nem anya és még csak nem is ugatja az anyaságot.

Ne legyen lelkiismeret furdalásod, szakíts meg minden kapcsolatot és éljetek boldogan a saját családoddal!