Költözhetek apukámhoz? Többi lent

A szüleim elváltak 9 éves koromban. Most vagyok 12, és már elegem van anyámból.

Mindig én vagyok alusta, a hűtlen, mert, hogy az öcsém mennyivel jobb nálam. Mindig azt halgatom, hogy apám mekkora egy sz**** meg minden. Engem ez nem érdekelt, meg is mondtam neki, már öcsém hallgatja a h@lyeségeit, és ezért én vagyok az agyagedény. Tavaly és idén félévkor is irodalomból hármas lettem, erre én vagyok a béna. A többi jegyem 4-es, 5-ös volt, és én vagyok az amolyan mintagyerek féle a suliba, mert csöndbe maradok órán, erre az orrom alá dörgöli, hogy mertem ilyen béna jegyekkel hazaállítani. Ellentétbe öcsémmel, mert ő a f*********k Elsős korába igazgatói intővel kezdte az évet, aztán majdnem, hogy még büszke volt rá. Most harmadikos, a magatartása nem javult, állandóan a gép előtt lóg, és amikor szóvá teszik, hogy miért olvasok annyit, (ráadásul, hát... nem túl barátságosan), akkor én meg hogy mertem megkérdezni, hogy az öcsém miért gépezik annyit. Jó, lehet hogy nem kellett volna, de... Szóval én vagyok az agyagedény nagytestvér, aki szegény kis öcsikét bántja. Félivit hazavittük, én le lettem ordítva, hogy hogy lett az a hármas, öcsémnek összesen 3db 5-öse volt, a többi négyes, egy hármas kivételével, környezetből, és nem is akarta megmutatni, hanem dugdosta, és meg lett dicsérve, hogy nem lett rosszabb... és én miért nem? Volt még csomó hasonló, de nem írom le mindet. Szóval az a lényeg, hogy engem mindig az unokatesómhoz mérnek, meg minden, de ő kitűnő, és ezért sz@r vagyok hozzá képest. Öcsémet meg nem méri senkihez.

Csak babusgatja, meg minden, de istenem, 9 éves! Engem már öt évesen le se szart, jól el volt öcsémmel. Mindent megengedett neki, és jelenleg meg is enged, de már nem érdekel. Több év gyötrés után ez hirtelen kijött belőlem, és kész. Totál deppi lettem...

Nyáron ott voltam apukáméknál, és hirtelen kijött belőlem az egész ami fölhalmozodott bennem. Sírtam vagy három óra hosszát, és elmeséltem neki mindent. Szóval, az életnézetemről már összesen három ember tudott.

Amikor a szüleim elváltak mi elköltöztünk, és új suliba kerültem, ahol nem bíztam meg senkiben, és az életemből csak felszínes foltokat tudtak meg. Aztán úgy- ahogy egy idő után megbíztam pár lányban, és ők már egy jóval nagyobb képet kaptak az életemről. Elvoltam velünk velük egy darabig, de aztán valahogy széthullottunk. Az a lány, akiben totál megbíztam, emo lett, meg minden, nem állt olyan közel hozzám, így senkinek sem tudtam elmondani semmit.

Aztán egy idő után pár lány összeállt, és hirtelen én lettem az, akivel lógni akartak. Jó, elvoltunk egy darabig, aztán amikor már azt hittem, hogy megbízhatok bennük, elmondtam nekik egy titkomat, erre másnapra, már nem is az volt, hanem tök más, mint mondtam, és a egész osztály rajtam röhögött. Utána nem volt semmi, csak éltem az életem.

Elkezdtem zenét halgatni, jót is tett, aztán egyszer az ujjammal doboltam az asztalon a ritmusát, mire valaki megjegyezte, hogy ez az a depis szám. Szóval minden dalra odafigyeltem, hogy miről szól, és rájöttem, hogy nagyon depis számokat halgatok. ;(

Nagyon sok minden miatt gyűlöltem meg anyámat, és apukám felajánlotta azt a lehetőséget, hogy odaköltözhetek hozzájuk.

Ezzel nem is lenne baj, ha nem 130km- re laknának. Egyrészt baromira örülnék neki, másrészt meg a régi barátaimmal, is nagyon-nagyon ritkán találkozom, de a mamámékat se hagynám itt szívesen. Szóval, még ha költöznék is, anyám nem akarná, annak ellenére, hogy utál. Szóval, az igazi kérdésem az lenne, hogy 12 évesen eldönthetem, hogy oda költözhetek- e és ha igen/nem miért? Ja és ha bíróságig fajulna a dolog?