Mit lehet tenni, ha a szüleim miatt már egy roncs vagyok?

Amit csinálnak az érzelmi zsarolás.ne hagyd magad mert amikorra odajutsz, hogy a saját életedet kellene elkezdened mint független felnött,idegileg annyira ki leszel, hogy nem fogod bírni.Ha mindenképp menni akarsz de kell segítség talán beszélhetnél egy szociális munkással is,lehet, hogy tudnak segíteni valamivel.Talán "ciki" tölük segítséget kérni, de szerintem a testi-lelki egyensúlyod és a jövöd az sokkal fontosabb.

A másik pedig az,hogy ha engedsz ennek a" lelki terrornak", mindig ezt fogják ellened használni ha elakarnál költözni.. Lépj minél hamarabb, mert egy nap azt veszed észre, hogy 40 vagy és még mindig ott laksz velük, hallgatod a vitákat,meg anyagilag támogatod öket, a pénz ami meg marad magadnak azt pszhiológusra költöd csak azért,hogy túl tudd élni a mindennapokat abban a légkörben ami otthon van

Lehet, érdemes lenne megírnos nekik levélben, lehet, szebben megfogalmazva, hogy

"Anyu, apu, nemcsak sírni kell, amikor bejelentem, hogy elmegyek, hanem olyan körülményeket biztosítani, hogy maradjak. Tanulni és aludni egyszerűen nem tudok akkor, amikor lárma, van, ricsaj, üvöltözés, egymást terrorizáljátok, így meg nem lesz jó tanulmányi eredményem, és a jövőm a tét. Nyugalomra van szükségem, nem drámára".

Simán elmennék a helyedben ahogy lehet.

Ilyeneken nem kellene idegeskedni... ha meg elmész otthonról kapcsold ki a telefonod és kész.

Ahogy sikerül elkerülni onnét szerintem szakíts meg velük minden kapcsolatot. Nem tesznek neked jót.

Menj, de ne szakítsd meg velük a kapcsolatot. Szerintem te vagy az egyetlen jó az életükben, ezért ragaszkodnak ennyire.

Írtam már ide, ilyen szülőkkel mindig hálás vagyok hogy az enyémek mennyire jó fejek és megértőek.

én amellett vagyok, hogy költözz!

Betegek a szüleid. Pszichológusra van szükségük, aki segít feldolgozni nekik az érzelmeiket. Nagyon nem bínak velük, nem tudják megoldani a problémáikat. Érzelmi intelligenciát kell tanulniuk, hogy valóban felnőttek lehessenek. Egy hiteles Apa, és egy hiteles Anya.

Vannak a témában jó olvasmányok is, mindenképp édemes elolvasniuk pár könyvet.

Végül kompromisszumot kell kötniük, és békésen megegyezni. Ha ez váláshoz vezet, akkor úgy. A lényeg, hogy ismerjék fel végre az érzéseiket, szükségleteiket, és cselekedjenek annak megfelelően :)

Hajrá :)

Szia!

Hidd el, én tudom miről beszélsz! Én is ugyanilyen "családban" nőttem fel, 13 éven keresztül viseltem ezeket a dolgokat. Annyi különbséggel, hogy nálunk "csak" az anyám fenyegetőzött öngyilkossággal, folyton zsarolt stb.

Nevelőapámmal ripityommá verték egymást minden nap, késsel/karddal mentek egymásnak, az erkélyről akarták kidobni egymást és még sorolhatnám.

Azt kell hogy mondjam, hogy a válás nagyon sokat segített rajtuk! Anyu azóta is néha depressziós, de legalább nem öldöklik egymást.

Sokat segített még a párom, aki még ugyan a szüleinél él, de egyre többet mentem át hozzájuk, most már csak heti 3 éjszakát töltök itthon, akkor is csak késő délután érek haza a munkából.

Figyelj, próbálj meg vállalni valamiféle diákmunkát, bármit.. annyi olyan van, ahol pl elég csak 3-4 órát dolgozni, vagy lehet pl kora reggel-késő este is menni (most én is ilyen helyen dolgozok). Ha odaköltöznél a barátodhoz, akkor pl ha adnál havonta 10 ezer ft-ot, már az is jó. Én ott vagyok heti 4 napot, még se kérnek tőlem semmi pénzt, pedig bőven eszek iszok, de soha semmit nem fogadtak el. Párom is lassan 30, dolgozik, de így se fogadnak el tőle se semmi pénzt.

A másik, hogy lehet, hogy a szüleid is leállnának egy kicsit, és nem fenyegetnének többet.

Még valami: Öngyilkosok nem lesznek úgy sem, aki fenyegetőzik és kimondja hogy mit "akar" tenni az legtöbb esetben úgy sem teszi meg, mert félnek a haláltól. Régen én is paráztam ezeken, de ma már nem hat meg. Annyiszor hallottam már és stresszeltem emiatt az életben, hogy értelme sincs. Aki nagyon akarja, úgy is megteszi, és se te, se senki nem tud majd az illető útjába állni.

TE NE TEDD TÖNKRE MAGAD! Nem éri meg, ha a szüleidről van szó, ha nem! Csomagolj és menj!!

Szorítok és fel a fejjel! Írj ha bármi van!