Ti túl tudtatok lépni azon, hogy a szüleitek miatt nem tudtátok megvalósítani az álmaitokat?
Egész gyerekkoromban az volt az álmom, hogy táncos lehessek. Lett volna lehetőségem balett órákat venni, ha a szüleim engedik. Nem arról van szó, hogy nem tudták volna megfizetni, csak egyszerűen nem engedték, gondolom nem volt kedvük edzésekre hurcolni.
21 évesen kezdtem el felnőtt balettra járni, és egyszerűen imádom, csak eszembe juttatja, hogy mi lehetett volna belőlem, ha szüleim nem tiltják meg gyerekkoromban. A tanárom szerint is kár volt elfecsérelni a tehetségemet, mert nagyon jó a mozgásom, és alkatilag is megfelelek az elvárásoknak.
Nem igazán tudok túllépni ezen a dolgon. A szüleimmel sohasem volt valami jó kapcsolatom, most már éppen hogy csak beszélő viszonyban vagyunk.
válasza:ez gyerekes képzelgés még ha tehetséges is lennél az nem garancia semmire
ha erőszakal vittek volna edzzeni minden nap akor azért sírnál,
a balett táncosok éheznek és töröt lábujakkal szenvedik végig az előadást
bocs de ez, 'szüleim tetek tönkre' típusú nyálgépeknek nem menne
válasza:A balett-táncosok élete iszonyú kemény, ráadásul kevesen lesznek közülük igazán sikeresek, de még akkor sem tart túl sokáig a pályafutásuk. Hamar kiégnek, kiöregszenek, lesérülnek (a szalag-, ínszakadás, izomszakadás, csonttörések, lábdeformálódás alap), aztán sokuk nem igazán tud mit kezdeni az életével, hiszen addig ez volt az élete. Max. 30-35 éves korig lehet ezt csinálni, addig viszont nincs magánélet meg semmi. Na most ennyi idősen kikerülve egy rendkívül zárt világból, finoman szólva nem egyszerű szakmát tanulni (vagy valamit, amivel tudsz majd dolgozni, pénzt keresni), közel 40 évesen pályakezdőnek lenni, plusz párt keresni, gyereket vállalni, hát...
Ja, és aki balettot tanul, mármint hivatalosan, fősulin, az a legritkább esetben tud Magyarországon elhelyezkedni, erre csak külföldön van esély (ha van).
Nem lehet, hogy ezektől akartak a szüleid megkímélni?
válasza:Itt nem az a kérdés, hogy táncos lettem e volna, mert korántsem sem biztos. De nem csinálhattam azt, ami érdekelt, elvettek tőlem egy lehetőséget, nem tudtam megvalósítani önmagam, mert ők úgy döntöttek. Egy szülőnek pedig nem kéne, hogy joga legyen teljesen meghatározni, hogy a gyereke mivel akar foglalkozni. Az olyan emberek, akik a saját be nem teljesült álmait próbálják megvalósítani a gyerekükkel rettenetesen önző emberek, és nem méltók arra, hogy szülők lehessenek.
Nem véletlenül kűzdök bipoláris zavarral kamaszkorom óta....
válasza:"Itt nem az a kérdés, hogy táncos lettem e volna, mert korántsem sem biztos." -- Fentebb meg még azt írtad, hogy mindig is ez volt az álmod, és szuper tehetséges is vagy hozzá. "21 évesen kezdtem el felnőtt balettra járni, és egyszerűen imádom, csak eszembe juttatja, hogy mi lehetett volna belőlem, ha szüleim nem tiltják meg gyerekkoromban." Vagyis, nem azt fogalmaztad meg, hogy hobbi szinten akartad volna csinálni (ha komolyan csinálod, nem is lehet egy idő után), úgy meg most is csinálod. Akkor hol itt a baj?
"Egy szülőnek pedig nem kéne, hogy joga legyen teljesen meghatározni, hogy a gyereke mivel akar foglalkozni." -- De igen, amíg ő a felelős a gyerekéért, addig igenis van beleszólása.
Egyébként elbeszélgettél már velük erről úgy igazán, megkérdezted tőlük őszintén, hogy miért nem engedték, meghallgattad az érveiket? "Gondolom nem volt kedvük edzésekre hurcolni", "csak mert úgy döntöttek" -- gondolom, nem.
Csak halkan jegyzem meg, bipoláris zavarral meg pláne nem való neked a profi balett kőkemény világa.
Ennyi idősen már igazán felnőhetnél annyira, hogy nem mindenért a szüleidet okolod, és a saját nagyszerűségedbe beleszerelmesedve ítélkezel, hogy ki méltó arra, hogy szülő lehessen, meg ki nem, kinek mihez van joga és mihez nem. Ez nem is kamaszos, inkább még gyerekes hiszti.
Igen, ez volt az álmom, de ha nem jött volna össze, mert megutálom, vagy lesérülök, az az én döntésem lett volna. De nem így történt, mert a szüleim eldöntötték helyettem.
Szerintem a szülő dolga pont az lenne, hogy segítse a gyerekét abban, hogy megvalósítsa a vágyait.
Ha így érthetőbb, összefoglalom a történetet.
Én világ életemben művészi beállítottságú voltam. Mamámmal gyakran jártunk színházba, operába, balettra. Hamar beleszerelmesedtem, és én is ezt a pályát akartam választani. De a szüleimnek más elképzelései voltak az életről, nem értékelték a művészetet, ugyanis az időpazarlás, abból nem lehet megélni stb.
Mindenáron közgazdászt akartak nevelni belőlem, 13 éves korom óta heti 3 matek szakkörre jártam kötelező jelleggel, mellette kézilabdáztam szintén kötelező jelleggel, amiben nem is voltam jó, és nem is szerettem.
Gimnáziumban éltanuló voltam, de főleg a rajz és a művészettörténet érdekelt. Szerettem volna rajzszakkörre járni, persze nem lehetett, mert az időpazarlás. Gazdasági szakon kellett továbbtanulnom, szintén kötelező jelleggel. Egy évet lehúztam az egyetemen, de utáltam minden percét. De ekkor már koleszos voltam, nem tudtak annyira irányítani, így mellette dolgozni kezdtem, és az év végén már tudtam magamnak lakást bérelni, és otthagytam az egyetemet. Ezek után fél évig egyetlen egy szót sem váltottak velem a szüleim, mert nem voltak képesek elfogadni, hogy a saját életemet akarom élni.
Azóta már nagyjából megbékéltek a dologgal, de a kapcsolatunk csak annyiból áll, hogy ünnepekkor felhívjuk egymást, és évente 1-2 alkalommal meglátogatom őket.
Amióta nem velük élek, kivirultam. Most művészettörténetet tanulok az egyetemen, mellette zenét és táncot tanulok, próbálom bepótolni azokat a dolgokat, amiket a szüleim nem engedtek. A betegségem is sokat javult, gyógyszeres kezelésre már egyáltalán nem szorulok. Valószínűleg ki sem alakult volna a bipoláris zavarom, ha a gyerekkorom nem folyamatos szorongásban telt volna, amiért olyan dolgokat kényszerítettek rám, amivel nem tudtam azonosulni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!