Hogyan beszéljük meg a párom lányaival, hogy most nekik is nagyban alkalmazkodniuk kell a mi életünkhöz és nem tudjuk mindenben az ő elvárásaikat megvalósítani?
A párom lányai 14 és 15 évesek. Eddig az anyjukkal és annak a férjével éltek, ők viszont elváltak, a közös gyerekek az apjukhoz kerültek és a páromtól született lányok hozzánk (anyukát megviselte a válás).
A lányok hozzászoktak egy életszínvonalhoz, amit mi nem tudunk nekik biztosítani.
Reméltük, hogy már meg tudjuk velük beszélni a történteket, de úgy tűnik, ők most még bennünk is ellenséget látnak és azt hiszik, mi csak az ő életüket akarjuk tönkretenni.
A legnagyobb pl. most kinézett egy táskát magának (eddig minden évben újat kapott), ez viszont most nem fér bele a keretbe. 2 napja nem is szól hozzánk.
Hiányolják a zsebpénzt, mert amit a párom eddig gyerektartásként fizetett, nekik az zsebpénz lett. Mi havi 5000Ft-ot akartunk nekik adni, de ők kinevettek érte.
Fel vannak háborodva, hogy közös szobában vannak és azon is, hogy a nagyobbnak nem alhat nálunk a barátja.
A kicsik idegesítik őket, túl hangosak, túl sokat nyüzsögnek, stb.
Gyakorlatilag nincs egy percünk se, hogy ne robbanjon ki valami újabb "igazságtalanság" miatt a balhé.
Ötletem sincs, hogyan hangoljuk össze hirtelenjében az életünket.
Nagyon nehéz helyzet, nem irigyellek. Beszéltetek mar velük egyáltalán?
Lehet, hogy megkérném őket, mondjak el, ok hogy osztanak be a pénzt. Hogy rá jöjjenek, hogy működik egy háztartás.
Es a kistesok - milyen megoldási javaslataik vannak?
Igen, próbáltunk velük beszélgetni, de ők még mindig királylányként tekintenek le a szolgákra (ezek vagyunk mi). Úgy tűnik, amíg ez nem változik, addig esélyünk sincs értelmes megbeszélésre. Próbáltam velük megbeszélni, hogy mindketten közelítsünk a másik álláspontja felé, de ők csak az eddigi életüket tekintik jónak.
Az apjuk szerint ne foglalkozzak ennyit velük, majd beletörődnek és megszokják az új helyzetet. Én viszont attól félek, ez kevés lesz.
Az anyjuknak nem a válás volt durva, hanem a való élet. Anno az exférje kedvéért lépett le a lányok apjától (a páromtól), most megint le akarta cserélni a férjét, de az újnak meg nem kellett gyerekestől illetve végül már gyerek nélkül sem.
Most - amellett, hogy valóban el vannak kényeztetve - lázadnak. Megviselte őket a válás, igazságtalannak érzik az életet, és direkt provokálnak titeket. Ez bizonyos szintig érthető, de tudom, hogy nagyon idegesítő.
Nevelni kell őket, beszélni velük, ugyanakkor a türelem elengedhetetlen részetekről ebben a helyzetben.
Nagyon nem jól kezelik a dolgot, de itt valójában arról van szó, hogy nagy volt számukra a változás, és nem tudták még feldolgozni.
Nem egyszerű történet, tökre megértem hogy ettől a helyzettől a lányok ki vannak bukva.
Anyjuk hülyesége miatt felborult eddigi jó életszínvonalú életül, szembesülnek vele, hogy eddigi nevelőapjuknak hirtelen idegenek lettek. Anyjuk nem tud gondoskodni róluk, és hirtelen annak a vér szerinti apának a gondoskodására szorulnak, akit lehet hogy eddig anyjuk gyakran elmondott nekik mindenféle lúzernak.
Tök logikus az is, hogy Neked ők most csak púpok a hátadon, ha nem hülyék még ezt is érzik. Nyilván nem fogod szorgalmazni, hogy egyetemre menjenek, úgy hogy nem álltok túl jól, hanem inkább azt, hogy 18 éves koruk körül önállósuljanak. Szóval logikus, hogy ők sem fognak soha szívből megkedvelni.
A legjobb amit tehetsz, hogy nem Te akarod nevelni őket, kerülöd velük a konfrontációt, a párodra bízod hogy a lányokat kezelje.
38F
Azért őket is elég nagy sokk érhette:
- válás
- az anyjuk "lepasszolta" őket (milyen anya az, aki egy válás miatt elhagyja a gyerekeit??? - hiába "viselte meg", ez erre nem mentség)
- rosszabb anyagi körülmények közé kerültek
- ekkora korban a közös szoba tényleg nem ideális, főleg, ha eddig megvolt a saját szobájuk (és közös szoba esetén a nagyobb tényleg egy percet sem tölthet nyugodtan kettesben a barátjával)
- hozzá kell szokni több új családtaghoz
+ jönnek a szokásos "kamasz-panaszok"
+ eddig eléggé el volt rontva a "nevelésük"
"Hirtelenjében" sehogy nem tudjátok rendbe tenni a dolgokat. Ez még akkor is nehéz és időigényes folyamat lenne, ha "angyali lányok" lennének.
Persze nekik is jobb, ha minél hamarabb ki vannak jelölve az új szabályok, és megtanulják, hogy nem lehet áthágni őket. És ennyi idősen meg kell érteniük, hogy mindenkinek MUSZÁJ alkalmazkodni egy ilyen helyzetben a másikhoz.
Márpedig csak a megbeszélés lesz a megoldás. És igen, elsősorban az apjuknak kellene egy kicsit "ápolni a lelküket" (nem tudom, mióta tart ez a helyzet, ha friss a dolog, akkor kaphatnak némi "türelmi időt"), aztán viszont komolyan elbeszélgetni. Az anyagiakról is meg a többiről is. Persze addig sem kell eltűrni, hogy pimaszok és tiszteletlenek legyenek és ne segítsenek semmiben. Egy bizonyos minimumot azért meg kell követelni. Csak következetesen!
"Az apjuk szerint ne foglalkozzak ennyit velük, majd beletörődnek és megszokják az új helyzetet."
Megerősítem, sajnálom őket. Segítségre pedig szakemberre gondoltam, nem arra, hogy te győzködöd őket, hogy alkalmazkodjanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!