Ti túl tudtatok lépni azon, hogy a szüleitek miatt nem tudtátok megvalósítani az álmaitokat?

Dettó... nagyon rossz evő voltam, szóval vékony voltam és szerettem volna balettozni, de nem...

Szerettem volna lány létemre lányosan öltöz(köd)ni, de csak és kizárólag fiúruháim voltak...

Szeretném úgy beosztani az időmet, ahogy nekem az jó lenne, de nem...

Szeretnék koromhoz és nememhez megfelelően ölzözködni a kínaiból, de nem nekem csak a turkáló jut...

Szeretnék egészségesen étkezni, de nem, kötelező megennem a szénhidráttal cukorral és zsírral telerakott ételeket megennem...

Szeretnék sportolni, de...

Szeretnék vékony lenni és fogyókúrázni diétázni, de teletömnek szénhidrátbombákkal...

14/L

Semmi értelme azzal foglalkozni, hogy "mi lett volna ha"...

Lehet, hogy híres balett-táncos lennél, igen. Előfordulhat.

De az sem kizárt, hogy lesérültél volna, és az egészet fel kellett volna adnod.

Az is lehet, hogy megutáltad volna, ha az egész életed erről szól, és a saját döntésedből hagyod abba.

Bármi lehet, utólag ezen rágódni butaság.

Most csináld azt, amit szeretsz, és kész.

Nem tudnék túllépni rajta. Ez az én életem, én döntöm el, hogy mit hogyan alakítok benne.

Nekem egyébként egy ilyen dolog volt, gyerekkoromban nagyon szerettem volna zongorázni. Zeneiskolába jártam, a tanárom is többször beszélt a szüleimmel, hogy engedjenek, de szó sem lehetett róla. Indok: mert csak. Sőt, egyik alkalommal meg is vertek, mert azt hitték, hogy én kértem meg a tanárt, hogy próbálja rábeszélni őket. Azóta is haragszom ezért, bár nem mutatom, csak úgy magamnak, belül. Talán ennek köszönhető, hogy utána sohasem mondtam el nekik semmit, nem kértem engedélyt semmire és a mai napig a magam feje után megyek.