Igaza lehet anyának?

Senkinek nincs igaza ebben. A testvéredék hülyék voltak, anyukád meg elvesztette a türelmét velük szemben. Meg lehet érteni azt is, hogy nem akarták elvetetni a gyereket, és szeretnének együtt lenni, de anyukádat még jobban meg lehet érteni, így is minden erejével titeket, meg főleg őket támogatta, és akkor azt látja, hogy maguktól semmire nem voltak képesek X hónap alatt, inkább csak élnének tovább az ő nyakán. Végülis mindegy, milyen indíttatásból jött össze a leány a tesóddal, és direkt esett e teherbe. Már megtörtént, de a legnagyobb áldozata ennek a dolognak anyukátok volt, mivel szépen az összes felelősség őrá hárult. Senki sem bírná idegekkel, ha a két eltartott gyereke mellé jönne még egy menyecske, és odaszülne egy gyereket, hogy na akkor tartsa el őket is.

Mások is meg tudják oldani, hogy fiatalon, gyerek mellett rendbe hozzák a saját életüket. Most a suli a legkevesebb, előbb tudják eltartani a gyereküket, ha már sikerült megcsinálni, aztán utána lehet tanulni.

Az élet nem habostorta, nem mástól kell mindig várni a megváltást, ideje, hogy ezt ők is megtanulják.

Azt, hogy a tesódék hogyan vállalták be a babát, azt most ne feszegessük, mert nem lehet visszacsinálni. DE:

Ha ilyen anyám lenne, az életben nem állnék vele szóba, soha többet. Olyan mérhetetlenül nagy pszichológiai és egészségügyi károkat okoz a babának, amit talán sohasem fog kiheverni (majd gondolj a most történtekre, évek múlva). Teljes mértékben törvénytelen, és etikailag is undorító, amit anyád csinált eddig és amit csinál most.

És, nem akarlak megbántani... de te sem vagy különb, ha neked ez még kérdés szintjén is felmerül, hogy helyes-e az anyát elválasztani a pár hetes-hónapos babától. Te mit csinálnál a kismama helyében? Mit éreznél? Szerinted helyes ez, amikor anyatejet is ehetne, ehelyett tápszeres lett? Szerinted mit fog gondolni a most kisbaba olyan tizenöt-húsz év múlva, a nagyanyám elszakított anyámtól, mert nem tetszett neki, hogy apám az anyámat szerette? És anyád ellene is fogja nevelni és hazudni fog neki? Hogy azért én neveltelek aranyom, mert anyád ivott és alkoholista? Vagy, azt fogja mondani neki, hogy anyád az apád hátán akart felkapaszkodni?

És még sorolhatnám a kérdéseket - de inkább megyek és hányok egyet, hogy ilyen hollókeselyűk marnak szét anyát és a babáját.

Nézd, mindkét oldalt meg lehet érteni.

A bátyádék felelőtlenek, de vastagon. 20 évesen, meztelen s.eggre nem csinálunk gyereket, vagy ha igen, akkor vállaljuk a felelősséget, nem más nyakába varrjuk az ezzel kapcsolatos anyagi terheket! Aki gyereket csinál, annak nem az a dolga, hogy tanuljon! Az annak a kiváltsága, aki még maga is gyere és nem játszik felnőtt családapásat! Húzzon el a fenébe dolgozni, menjen át levelezőre, kérjen egyéni tanrendet, de ne a tanteremben meressze a hátsóját, hanem tartsa el a családot, amit csinált! Hogy esetleg olyan szakon van, aminek nincs levelező képzése? Hát, kérem szépen, akkor ezt beszopta, ha becsúszik a gyerek, akkor az ilyen körülmény az, amit mérlegel az ember, amikor dönteni kell, hogy meg tudja-e tartani vagy sem!

Nézd anyud szemszögét: van egy szép kis családja, egy tanuló fia, akit támogatnak, és akkor egyszer csak egy hót lecsúszott családból való lányka benyögi, hogy összejött a baba, akit nem vetetnek el. Pénzük nincs, eltartani nem tudják magukat, a lány családja egy pelusárával se tud segíteni, de gyerek az lesz! Mit tehet ilyenkor a fiús anya? Hagyja, hogy a fia egy életre elkapálja magát, szó szerint, mert nemcsak egy gyerek lesz a nyakában, mielőtt kilépne a nagybetűs életbe, hanem egy nincstelen lány is (se családi háttér, se végzettség). Már az is óriási segítség volt, hogy beköltözhettek a lakásba ingyen, még a rezsit se fizették (na, ugyan kinek kellett két háztartás rezsijét akkor kicsengetni, ha nem a te szüleidnek).

Mit gondoltak bátyádék? Ők eldöntik, hogy családosdit játszanak, valaki meg majd finanszírozza az életüket, amíg kényelmesen be nem fejezi legalább az egyik az iskolát? Ilyen döntést csak azok hoznak, akiknek megígérik a segítséget, de gyanítom, itt megbeszélésről szó sem volt, hanem tényként közölték, hogy gyerek lesz. Ha nekem csinálna ilyen felelőtlen hülyeséget a gyerekem, és akkor még meg sem tenne mindent, hogy dolgozzon, meg eltartsa a gyereket, nagyon csalódott lennék, ahogyan nyilván anyukád is az. Nyilván nem nagyon ismeri a lányt, hogy rögtön a legrosszabbat feltételezi róla, de a bátyád is mennyire ismerhette meg, mielőtt egy életre összekötötte magát vele? Őszintén, mit tehetne anyud? Pénzelje ezt a parazita párost? Aztán majd rágyártatnának még egy gyereket a helyzetre, hogy ne legyen nagy korkülönbség a gyerekek között? Keressen ő arra, hogy fenntartja a lakást nekik? Volt ilyen a világtörténelemben, nem egy eset...és most jöhetnek a lepontozások. El van keseredve, van is rá oka. Visszacsinálni a helyzetet már nem lehet, de rászorítani a fiatalokat, hogy oldják meg ők a saját helyzetüket, azt még lehet.

Mindkettőnek van igaza.

Anyukádnak nem kötelessége, hogy befogadja a bátyád nőjét a lakásába, meg eltartsa. Viszont most már az unokája érdekeit kellene néznie, akit nagyon kellett volna elszakítani az anyjától. Tehát ez egy nehéz ügy.

Próbálj segíteni a lánynak a munkakeresésben és albérletkeresésben, ha tudsz, hogy újra magához tudja venni a gyerekét.

Másrészt, tényleg nem kellett volna ennyire a semmire gyereket vállalniuk, ezért mindketten hibásak (bátyád és a barátnője is). Ebben anyukádnak igaza van. És abban is, hogy ma már gyereket vállaltak, elvégre mindketten felnőtt emberek, akkor az ő dolguk lenne a lakhatást megoldani, nem anyukád jóindulatára várni.