Anyának igaza van, és velem van a baj? 16/L
16 éves lány vagyok, kilencedikes. Nagyon zárkózott, bizalmatlan típus vagyok, eléggé magamnak való és szeretem a magányt (ez nem volt mindig teljesen így, a középiskola óta, de leginkább mióta a régi barátaimat elvesztettem). Anyával ma azon vesztünk össze, hogy mennyire nem normális ez így, túl sokat vagyok egyedül itthon, szerezzek barátokat, járjak el... Az a gond, hogy elméletben vannak barátaim, csak sajnos nagyon ragaszkodó típus vagyok, és nehezen kedvelek meg valakit igazán. Egy tanév nem volt nekem elég rá, és még mindig nagyon hiányoznak a régiek, őket sem tudom elfelejteni egy csettintésre.
Azt is a fejemhez vágta, hogy mennyire nem vagyok normális így, de én tehetek róla, hogy 16 éves korom ellenére nem érdekelnek sem a bulik, sem a pia, de még különösebben a fiúk sem? Mármint persze érdekelnek, de sosem a korombeliek, ezért inkább várok, amíg idősebb leszek.
Nagyon kilógok a sorból, ezt tudom, meg meg azt is, hogy eléggé a saját világomban élek, de ez ennyire katasztrofális és tényleg szakember kell?
(előre is elnézést a hibákért és a megfogalmazásért, telefonról írtam és így nem látom át annyira)
válasza:
válasza: válasza: válasza:Köszönöm mindenkinek a választ! :)
Esetleges félreértések elkerülése végett én nem pontozok senkit.
Igazság szerint abban anyának van igaza, hogy tényleg eléggé megváltoztam, mert a régi iskolában a többség kedvelt engem és rengeteget szórakoztunk (úgy, mint a gyerekek, nem mint a mai többség, mi még anno a játszótéren baromkodtunk :) ), de elköltöztünk abból a közösségből, és nagyon nem érzem itt jól magam. Az iskolában rengeteget aláztak eleinte, mindig én voltam a célpont, még most is megnéznek néha (mindezt azért, mert rövid hajam van, egyébként semmi más nem fiús rajtam), ami miatt már ha nem muszáj, nem mozdulok ki olyan helyre, ahol 14-18 évesek vannak.
A felnőttekkel egyébként is mindig jobban megtaláltam a hangot.
Most, év végére elég sok ember van, aki kedvel engem, meg akivel "elvagyunk", de az igaz barátság távol áll tőlünk, én pedig tényleg nem tudom elképzelni, hogy valakivel annyira jóban legyek, mint a régiekkel. (a volt iskolámban minden diák sokkal értelmesebb volt, most egy fizetős iskolába járok, el lehet képzelni a legtöbb diákot...)
Ennek ellenére nem, a legkevésbé sem érzem, hogy kihagynék valamit például a bulizással. Rárek 18-20 évesen majd, 16 évesen nem az a fő célom, hogy hétfőn ne tudjak iskolába menni azért, mert vasárnap teljesen berúgtam.
Személyiségemből adódóan eleve kicsit bizalmatlan vagyok, meg mindn más is, amit felsoroltam (hol ilyen, hol olyan, szeretem az egyedüllétet, néha zavar a sok ember, néha meg szeretem ha vannak körülöttem), de szeptember óta nagyon-nagyon sokat romlott a helyzet.
Na, gépről már kicsit jobban ki tudtam fejteni...
válasza:Náluk nincs másfajta bulizás.
Mindenki "szóba áll velem", nem érzem magam kívülállónak, inkább én kerülöm azt, hogy elmenjek velük együtt egy szórakozóhelyre.
Szülinapomra elég sok embert hívtam, tudtam hogy lesz pia, de azt nem gondoltam volna, hogy ketten is úgy berúgnak, hogy telehányják a vécét. Mondom ezt úgy, hogy én is ittam, de a "minden vicces" érzésnél leálltam.
Ezek után senki ne csodálkozzon, hogy két hét múlva az egész társaságból már csak két embert hívtam vissza...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!