Felehet azt dolgozni, hogy elköltözök otthonról és onnantól soha többé nem beszélek a családommal, és úgy teszek, mintha nem lennének?

A kérdezõ feltett egy kérdést, miért még ti is támadjátok?Találkoztatok vele személyesen,hogy rákiabáljátok,hogy vele van a probléma?

Tavaly érettségizett,dolgozott, 3 hete nem talál munkát,mi jogon bántjátok és még le is akarjátok huzni, a földig leteperni.

Kérdezõ igen vannak ilyen szülõk,akik a végtelenségig tudják terrorizálni a saját gyermeküket.

Ha tudsz kezdj uj életet egyedül, hidd el, ha nem kaptál semmi jót az "otthon melegében", te majd meg fogod tudni teremteni.

Majd a családod fog utánad menni, pl.amikor az anyudnak szüksége lenne rád,akkor majd eldöntöd,hogy segited vagy nem.

Fel a fejjel,csak ne veszitsd el a józan gondolkodásodat.

Süt a történetből hogy depressziós, ergo beteg. Ezt kellene elfogadni és kezelni, utána tovább lépni.

A kérdésed amúgy értelmetlen, hiszen ha a szüleidet nem érdekled, nekik nem lesz mit feldolgozni, te meg egyértelműen nem tudsz túl lépni se rajtuk, se magadon.

Hihetetlen, mennyi támadó választ kaptál... Nagyon sajnálom.

Én mélyen együttérzek veled, és bár nem tudom a választ, leírom az én esetemet, nagyon hasonló az én történetem is, bár engem az apám akart kirakni, és tagadott ki, anyám csak csendben tűrt. Egy tesóm van, de nálunk is ő a minden. Én is alig találtam munkát, de nevetségesen kerestem, aztán továbbtanultam diákhitelből, közben megismerkedtem a ma már férjemmel. Ennek már 12 éve. Úgy alakult, hogy hozzá tudtam költözni, (meghaltak a szülei). Utána nem is beszéltem velük, meg se látogattam őket két évig. Közben találtam normálisabb munkát, amit a suli mellett is végezhettem, és legközelebb csak a dipomaosztómon találkoztam velük. A gyermekek érkezésekor normalizálódott a kapcsolatunk valamelyest. Havonta egyszer beszélünk/találkozunk, kéthavonta egy hétvégét tölt ott a gyerekem. Apám a mai napig meg tud siratni, neki sosem fogok megbocsátani.

Használd ki a függetlenségedet, előtted az élet, valamilyen nyelven beszélsz? Mert tuti egy hajóra mennék dolgozni (elég egy alap angol tudás), egy csomót lehet keresni, igaz nagyon sokat kell dolgozni, de a munka az egyik legjobb terápia.

Kitartás, próbálj meg pozitív lenni ebben a nehéz helyzetben, gondold azt, hogy semmi vesztenivalód! Fel a fejjel!