Borzasztó dolgok történtek velem az elmúlt évtizedekben, a családommal olyannyira megromlott a kapcsolatom hogy nincs senkim, hogy éljem ezt túl?

Ha nincs családi összetartás, a magad útját kell járnod, felülemelkedni, magadra figyelni, nem a sérelmekre. Fejleszd magad, tűzz ki célokat, és azokra koncentrálj. Az én családom is ilyen, de amíg a testvéreim a sebeiket nyalogatták a múlt miatt én elindítottam az életemet, karrieremet, sok minden elértem a koromhoz képest. Nekem is eszembe jut sokszor, hogy "mi lett volna ha normálisak" stb., de nem ezt dobta a gép, úgy se tudnám megváltoztatni, ezért fölösleges lenne rágódnom rajta. A jövőm viszont az enyém volt és lesz. Abba bele tudok és bele is akarok szólni. Tégy hasonlóan.

Énekeld, hogy "Sajtból van a hold, sajtból van a hold!".

Igen, van.

Én is így "jártam", én a munkában találtam meg a nyugalmat. Most van pénzem, de nagyon egyedül vagyok. Akkor javulna a helyzet, ha adnék a családomnak a pénzből, akkor szeretnének engem (ezt ők maguk mondták). Én viszont úgy vagyok vele, hogy aki nem volt mellettem amikor a magokat vetettem, akkor miért járna nekik a munkám gyümölcséből. Sajnos ez megoldhatatlan helyzet, ezzel kell élnem.