Ti kinek adnátok igazat, szülő lánya közti vita?
Próbálom rövidre fogni.
Barátnőm 21 éves egyetemista, szinte teljesen önellátó az ösztöndíjából él. Hetente jár haza részben hozzám, de az ő szüleihez is menni szoktunk szinte minden héten ők a szomszédos városban laknak.
Mint most is terveztünk menni, barátnőm anyja felhívta, hogy jó lenne ha jönnétek holnap délre(több kajával készült meg születésnapja volt az egyik húgának), barátnőm azt mondta korábban, hogy még nem tudja mikor megyünk.
Mivel nem volt jó neknük nem mentünk. Abban a tudatban voltunk, hogy mondtuk hogy nem tudjuk mikor megyünk, és mondva lett lehet én nem is megyek szóval nem lett felhívva, hogy nem megyünk. Erre felháborodva telefonált délután hogy hol vagyunk, és mondta barátnőmnek, hogy gyere a következő busszal mert "beszédem van veled", és lecsapta a telefont. Meg se hallgatta barátnőmet, hogy elmondja nem tudunk menni dolgunk van. A lecsapás után barátnőm próbálta hívni 2x is nem vette fel. Hát jó akkor barátnőm is berágott szóval egyáltalán nem mentünk pedig menni akartunk. Minek menjen azért haza, hogy lekiabálják, csak mert "nem szólt". Innentől ő is fogta nem vette fel a telefont nem érdekelte, ha őt se hallgatta meg akkor ő se fogja, és kissé elfajult a dolog. Már nekem üzent, hogy kapcsoltasd be a telefonját de továbbra is makacskodott barátnőm amit megértek.
Barátnőm anyja mérgesen üzente neki, hogy ha ennyire számítok akkor már nem is kell köszönni. Na szaván fogta véletlen a városban összefutva nem is köszönt, ott is az a kínos mérges szóváltás, hogy mi van már nem is köszönsz?... Te mondtad, hogy ne köszönjek.
De Barátnőm próbált egy esélyt adni felhívta őt ezek után, persze meg se hallgatták el lett mondva, hogy ő így meg úgy megváltozott meg neki semmit nem jelent a család stb, milyen rossz. Egy másodpercet se jutott szóhoz a végén is lerakták a telefont, el se mondhatta az ő verzióját. (Soha életében bármi volt kb leszarták nem hallgatják meg csak mondják mondják papolnak)
Engem aki inkább csak tanúja volt az eseményeknek borzasztóan felidegesített. Barátnőm is hibás mert makacskodott nem vette fel de akkor is a szülő megteheti, hogy leszarja nem veszi fel lecsapkodja a telefont akkor ő minek alázkodjon.
Nagyjából nem volt velük bajom jól elvoltam ha náluk voltam szóval jó kapcsolat volt köztünk, de én most nagyon megutáltam őket.
Az egy dolog de páran szépen átugrottak pár részletet.
Azért nem tudjuk mert hétvégén ki szeret mondjuk ébresztőre kelni aztán lehet alszunk 10 óráig és akkor hoppá 10 órási busszal máris nem tudunk menni. Ezért nem tudjuk pontosan mikor hogy. Illetve itt se tudni mikor készül el az ebéd mondjuk délre vagy 2 re? Hoppá akkor megin nem tudjuk mikor menjünk. Most se tudtuk, itt is volt dolgunk és úgy jött ki délre nem tudunk menni.
De mindegy, én viszonylag elhúzódtam a dolgoktól, nekem mind a két félből kicsit elegem lett. Óvodás dolog a viszálykodás, én életemben nem sértődtem be senkire ha valakit meg megsértettem kiengeszteltem. Szóval csak jól felhúzták az én agyamat is az ő kis háborújuk amit valóban mi a kívülállók szívunk meg.
Azért az is a felnőttséghez tartozik, hogy ha beállítod 9-re az órát, mert menni akarsz valahova, ahol várnak, akkor legalább annyira magadhoz térsz, hogy telefonálj, hogy mégsem mész. Akár hétvége van, akár nem.
Ki akar ébresztőórára kelni... a többség nem.
Igen csak jelen esetben nem igazán van ilyen. Igen általában megyünk majd a dolog amit persze egyeztetünk ha úgy van de soha nem volt gond. Ha lekéstük akkor se ha nem mentünk akkor se ha korábban se. Ez csak épp rájött az 5 perc, ami mellesleg minden évben. Pár éve tudjátok min akadt ki. Barátnőm hazajött de csak hozzám, hogy együtt legyünk a hétvégén teljesen egyedül, majd visszament az egyetemre. És mi az, hogy nem szólt, hogy jön hozzám. Attól, hogy jön hozzám nem jelenti, hogy kötelezően hozzájuk is kell menni. Ha szimplán ott maradt volna abból persze semmi baj nem lett volna. És ebből is kb ilyen apa anya jól lehordta meg milyen ember lettél te stb. Megint jelentéktelen dologból világ szarjának lehordták szinte.
Azért akadok ki én az ilyeneken mert nekem ettől szöges ellentéte a családom és imádom ezért őket. Megyünk rokonokhoz jössz? Nem. Oké. Jöttek rokonok kijössz hozzájuk? Nem. Oké. (kimegyek köszönök jajj de sokat nőttél stb lezajlik 5 perc alatt be megyek, nincs olyan téma ami engem érdekelne és ők is így vannak vele mondják ne unatkozz itt.)
Vagy csak bejelentem, majd megyek jövök valamikor, meg ilyesmik és tök nagy a békesség és jóban vagyunk. Még sincs rajtam számon kérve semmi.
"szinte teljesen önellátó"
Azért remélem, ha ennyire büszke erre, akkor dolgozik is, hogy tudjon félretenni, nem csak örül, mint majom a farkának, hogy 40000 az ösztöndíj és csak 10000 a kolesz. Mert ha elvégzi, akkor egyből ott találja magát, hogy ösztöndíj ennyivót, koleszból viszlát, munkát meg nem fog rögtön találni és ha igen, akkor se csak a kezdőfizetése negyedét költi majd lakbérre...
Ilyen dolgot csak két ember higgadt stílusban tud normálisan megbeszélni. ha ők nem hallgatják meg, akkor nincs is miről beszélni féloldalasan, mert "felborul az a hajó ahol az egyik oldalára szalad mindenki megnézni, ki esett a vízbe".
Egyeztetni kell a dolgokat, viszont ha erre ők nem adnak lehetőséget, akkor már csak rajtuk múlik a dolog.
Mondjuk az igaz, hogy egy ebéd meghívást nagyon pontosan kell konkretizálni, hogy akkor nem jövünk mert másképp alakult, vagy mindenképp jövünk. Itt nem illik nyitva hagyni, hogy esetleg mert annál tényleg nincs rosszabb, ha készülnek rátok és várnak, hogy melyik percben érkezel, mert nem mondtad egyértelműen, hogy nem, akkor biztos jössz.
Közben eszedben sincs menni, sőt nem is mondod konkréten, hogy nem jövök. Akkor jogosan számítanak rátok az ebédnél és bosszankodnak és idegeskednek, hogy miért nem jöttek el, mi történhetett veletek, hogy nem tudtok menni, baleset, kórház, hullakocsi.. ki tudja mi. Csak éppen nem szóltatok oda.
Ezzel a várakozó hangulattal elronthatják az egész ünnepséget.
Végül is mindkét fél részéről hunyók vagytok, de most rajtuk áll az, hogy vagdalkozás nélkül egyenlő esélyekkel megbeszéljétek. Persze csak akkor működhet, ha mindketten engedtek a makacskodásból és szóba álltok egymással. ŐK IS.
" De nem a telefonba kiabálva, gyere a következővel mert beszédem van veled, és lecsapja stílusban kellett volna kezdenie."
Nem bizony, ez így van.
Az utosó mondta helyesen. A levelet azt kénytelen lesz végig olvasni, annak nem tud visszabeszélni és nem tudja ráerőltetni az akaratát a papíron a betűkre. Abból meg fogja tudni a dolgokat és ha maradt még egy csepp normális esze, akkor ért belőle. Ha nem, akor meg egyelőre nincs mit kezdeni vele, esetleg később.
Azért egy felnőtt emberen ne uralkodjon az anyja úgy, hogy normálisan nem lehet vele semmit megbeszélni, mert lehengerlő módon csak elsöpörni akarná a saját gyrekét, mint csecsemő és kis iskolás korában. Megjegyzem, akkor sem az ilyen stílusú nevelés a jó, amikor még valaki kisgyerek. Ha a pár éves gyerek nem ért a szép szóból, akkor nyomatékosabban meg lehet mondani, de soha nemszabad nyitva hagyni egy problémát, hogy annak mi volt a valódi oka és hol a közösen elismerhető helyes út.
Viszont egy felnőtt embert meg már pláne nem lehet így kezelni, hogy valaki ráerőlteti az akaratát.
Micsoda dolog, hogy "azonnal gyere mert beszélni akarok veled.."
Esetleg 'kérlek gyere ha tusz, szeretném megbeszélni veled ezt a dolgot. Mennyivel más azért.
Volt nekem egy barátnőm és az anyja ugyanezt csinálta velünk. Addig addig próbált parancsolgatni a lányának, amíg szét nem túrt minket. Vidéken, Igalon laktak és én meg budapesten. Itt nálam jól éltünk Beával és az anyja haza parancsolta a lányát, amikor a nagyapja meghalt, mert kellett kapálni a cérnavékony répáit és a noha szőlőjüket. Nem akart volna vissza menni de az anyja megzsarolta, hogy kitagadja az örökségből ha nem költözik haza segíteni a semmit termő földön. Mondta az anyja, hogy élhetek együtt Beával, ha oda költözök és szót fogadok neki akkor harmincöt évesen. Szegény Bea meg mindig panaszkodott nekem telefonban, hogy legszívesebben vissza jönne, de az anyja nem engedi. Így nevelte szegény lányt, hogy huszonhat éves korában se mert ellentmondani az anyjának. Na ez a tragédia amikor egy szűlő így uralkodik a gyerekén, hogy tönkre teszi vele az életét.
A falubeliekkel tartottam közben a kapcsolatot és már a végén ki akarták utálni a faluból az anyját, hallottam, hogy el akart költözni onan a végén, mert mindenki megtudta, hogy mit művel a saját gyerekével és még velem is mint a lányának a párjával. Az ilyen ember nem érdemel semmi jót sem. Ez volt a legkevesebb amit megérdemelt, hogy megtudja mindenki, hogy próbál uralkodni a lányán és hogy keseríti meg az életét. Egyébként szerintem idegbeteg asszony volt az anyós. Azok viselkednek ilyen kretén őrült módon. Na most jól kipanaszkodtam a saját hasonló volt dolgomat is.
Kösz a válaszokat.
Nos nekem már mind a két félből nagyon elegem van, még mindig hülye gyerekként viselkednek. Fú de tudom utálni a hülyéket. (Én soha nem veszekedtem ha az én családomban is volt vita azonnal elhúzódtam ha velem veszekedtek meg azonnal megoldásra törekedtem)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!