Mi a véleményetek erről?
Régen is volt már ilyen, amikor valamitől olajos lett a cipőm, akkor is én voltam a rossz, mert soha semmimre sem vigyázok, legalábbis a szüleim szerint. Most ugyanez történt, a bőrkabátomat kicsit megfogta valami (fogalmam sincs, hogy mi, de a lényeg, hogy lejött), most is én lettem lehordva, újra szólt a semmimre sem vigyázok mantra, sőt anyám azt mondta, hogy vigyázzak a százezer forintos kabátomra, mert nekem többé nem lesz soha mégegy. Ezt lemeri fogadni. Ez qrvára rosszul esett, mert nem gondolom, hogy élősködnék rajtuk, csak még tanulok (egyetemen). Ha pedig mindent jó megy lesz rendes munkám, na akkor meg miért ne tudnék magamnak venni egy akár drágább kabátot?
Most ott tartunk, hogy én a világ leggonoszabb gyereke, meg már olyanokat képzel, hogy biztosan drogozom, meg szektába járok. Röhejes. Egyszerűen csak utálom őket azért, mert mindig oda lyukadunk ki, hogy én soha semmit nem fogok elérni. Mintha valami beteges késztetést érezne, hogy nem létező hatalmát fitogtassa felettem. Mert vita közben mindig is a pénz az ütőkártyája. Viszont én viszolygok e kicsinyességtől, ami bennük van. És ők ezt nem értik.
válasza:Ha nem haragszol meg a kérdésért, a 100 000 Ft-os kabát honnan és miért van? Saját pénzből, vagy az övékéből? Mert ha az utóbbi, akkor teljesen jogos a panaszaik jelentős része. Ha egyetemen tanulsz, jobban is el lehetne költeni azt a pénzt. Szerintem amúgy teljesen jogosan aggódnak a szüleid. Minek neked ilyen drága kabát?
Azt pedig nem jó feltételezni, hogy "minden jól fog menni", mert ez egyáltalán nem biztos addig, amíg nem végzed el az egyetemet és nem kapsz valóban állást.
válasza: válasza:Egyrészről a szüleidnek igaza van,egy 100 rongyos bőrkabátra illik vigyázni.
Másrészről a szüleid állandó leszólása,hogy soha nem fogsz semmit elérni az életbe,már nem frankó.
Főleg,ha ezt már egész kiskorodtól megkaptad folyamatosan, de ez már egy másik kérdés...
Nem vagy se gonosz,se nem élősködsz rajtuk,nyugodj meg:)
Eljön nemsokára a pillanat, amikor már nem lesz beleszólásuk az életedbe,most már addig bírd ki.
A nyugdíjas, már elhunyt nagymamám vette a kabátot.
És próbálok vigyázni rá, de ha egyszerűen rajtam kívül álló okok miatt megy tönkre (pedig nem is ment), arról én nem igazán tehetek, legalábbis nem hiszem, hogy emiatt én leszek az Antikrisztus.
A kicsinyességet pedig olyan formában utálom, hogy nálunk minden a pénzről szól, engem pedig nem érdekel a pénz. Lehetőség hogyha naiv vagyok, lehet, hogy hülye, de egyszerűen nem akarom, hogy ennyire évről szokjon azért életem.
válasza: válasza:A szulok sajnos ilyenek :(
Maradj csendben, ne vitatkozz, jobban jarsz. Amig az o hazukban elsz esatobbi addig ne keresd a bajt.
(Amugy meg, lejott a kabatrol a szennyezodes. Mi a bajuk?)
válasza:Mintha a saját szüleimről olvasnék. Én amint tudtam, elköltöztem. Most is messze élünk egymástól, a kapcsolatunk elég felszínes. Nem gondolom, h valaha is belátják, h rosszul "neveltek". Szerencsére én elértem, amit szerettem volna, ezt persze a saját számlájukra írják. És a szeretet kifejezésére még mindig a pénz a legjobb mód részükről.
Szóval a tanácsom: ha nem tudsz rájuk hatni, költözz el, és függetlenedj minél hamarabb.
válasza:Én is rühelltem mindig, mikor nekem azzal jöttek, hogy az én házam, az én kenyerem. Ha nekem vették ajándékba, akkor sem az enyém? Megfogadtam,hogy én soha nem leszek ilyen a gyerekeimmel.Soha nem fogok őket zsarolni.
Nem is teszem, persze én is megjegyezném a fiamnak, hogy ba33kker miért nem figyeltél oda? És ennyi.
Én vállaltam a gyerekeimet, én vállaltam, hogy eltartom őket, én megosztom velük a fizetésem, amíg nekik nincs.
Sok kommenten meg csak lesek! Lett egy folt a kabidon, úristen!!!!!!!!!!!!!!!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!