Ez normális? Tudom hogy magamnak köszönhetem de ez már fogvatartás.
1. félévbe nem tanultam valami jól, 2 tantárgyból meg is bukok. anyámnak soha nem mondtam el miért nem tanulok. nem tartottam fontosnak és mostanában elég fura a közérzetem is nem érzem jól magamat sehol sem és ha akarok sem tudok tanulni abból a 2 tantárgyból. egy része az osztályomnak is köszönhető mert ha hazajövök és senki sem lát képes vagyok órákat is sírni és bántani magamat mert el akarok menni az iskolából.
de hétfőtől már valami borzalom lesz az életem... emiatt a 2 tantárgy miatt nem lehet nálam a telefonom év végéig, nem mehetek el sehova sem egész nap csak tanulnom kell ha pedig az meg van akkor találjam fel magam..ma megyek át apuhoz megbeszélni hogy oda-e költözhetek de nem csak emiatt mielőtt azt hinnétek.
szerintetek normális anyám?meg hogy megpofoz ahány tantárgyból bukok...már az öngyilkosságon gondolkodtam de megvárom hogy apu mit mond..
válasza:12-es vagyok. Kérdeztem, nem válaszoltál.
Ez az utolsó, hogy írok, úgyhogy egy dolgot jól jegyezz meg. Minket, vad idegeneket, tökéletesen hidegen hagy, hogy hogy tanulsz, hogy milyenek az osztálytásaid, hogy mit csinálsz magaddal. Érted? Minket te nem érdekelsz. Segíteni szerettünk volna jó szándékból, de a reakcióid alapján is egyértelmű, hogy te nem segítséget akarsz, hanem sajnáltatni magad. Erre pedig én nem vagyok kíváncsi, hisztizz annak, akit ez érdekel... Tököm tele van a hozzád hasonlókkal, minden nap feljöttök ide és előadjátok a hattyú halálát, mert az a szemétláda anyátok/apátok nem engedi, hogy nézzétek a tv-t, pedig ti ártatlanok, nem cigiztek, meg nem drogoztok... Annyira nevetséges vagy, hogy tökre megértem miért vagy kiközösítve.
válasza:Bántanak az osztálytársaid? szavakkal. már első osztály óta. ki voltam közösítve 2 évig aztán 3.-ban "barátkoztak" velem de így 3 év után is a nagyobbak is bántanak, osztálytársaim is. de mint mondtam csak szavakkal.
Bántanak az osztálytársaid? szavakkal. már első osztály óta. ki voltam közösítve 2 évig aztán 3.-ban "barátkoztak" velem de így 3 év után is a nagyobbak is bántanak, osztálytársaim is. de mint mondtam csak szavakkal.
jóba vagyok azokkal is akik cseszegetnek csak már elkezdtem én is úgy viselkedni velük ahogy ők velem.
Ja értem, mindig az utolsó válaszod kell nézni, mert nullázza az elsőket... Akkor jóban vagy velük, de közben cseszegetnek, amire te cseszegetéssel válaszolsz. Mindenkinek ilyen barátokat! Akkor mi a probléma? Ejj de nehéz életed van :D
válasza:ja és még valami.
13 éves vagyok, nekem is kell egy pici szabadság. a telefonom arra a célra szolgál, hogy tudjak beszélgetni azokkal a barátnőimmel akik a valóságban 200+ km-re laknak tőlem. ők tökéletesen megértenek engem, én is őket. nekik az anyukájuk sokkal másabb. közrejátszik mondjuk sok minden anyukám életében a türelmetlensége miatt. ezzel arra akartam kilyukadni hogy olyan életet szeretnék élni mint ez a pár barátnőm. köztük vannak olyanok is akik a szüleiket fenyegetik öngyilkossággal mert elveszik a telefonját. átestek már depresszión is. 13 évesen.
amit ti itt "láttok" belőlem az még egy darab se annak aki igazából vagyok. hamar ideges leszek, ez sajnos öröklődés.(lehet ellentmondásnak nézni a csendességemmel.)a mai 13 évesek többsége már 5. osztályban megbukik a pótvizsgán, 6.-ban pedig át megy rajta. 7. osztályban meg már jobban odafigyelnek a tanulásra.
ti az én gondolkodásmódomat nem ismeritek csak ebből. megemlítettem, hogy melyik mondatomat forgattátok ki. ettől lennék hisztis? nem hinném. :) ettől szókimondó lennék, de rátok bízom minek néztek. az hidegen hagy engem. a 13 évesek többsége nem tanul és elszökik otthonról. én mindig is tartottam annyira anyámtól hogy nem szökök el és az már nem férne bele a dologba. tehát vannak nálam rosszabb 13 évesek is, de vannak jobbak is.
ennyit szerettem volna leírni, gondoljatok amit akartok. :)
ki is írta hogy cseszegetem én is őket?:D aki ismer tudja hogy rendkívül toleráns ember vagyok és nem ítélek el senkit sem ezért. maximum nem leszek olyan kedves velük mint azelőtt.
persze amikor hülyéskedünk akkor én is mosolygok rajta és visszavágok valamivel de akkor nem sértődnek meg és én sem.
válasza: válasza: válasza:Ez nem fogva tartás. Sőt: anyukádnak előbb kellett volna lépnie, amikor csak ketteseket hoztál minden tárgyból.
Nem kell neked szabadság, eddig megkaptad, nem tudtál mit kezdeni vele, visszaéltél a helyzeteddel.
Azok a kölykök jutnak rólad eszembe, akik csak azt hajtogatják, hogy mi jár nekik, de hogy mi a kötelességük, nagy ívben letojják. Neked a tanulás lenne, tudod?
Ha apádhoz költözöl, remélem ott még anyádénál is szigorúbb feltételek várnak majd, mert az, amit most fel tudsz mutatni eredményként, az kérlek lófütty, semmi más. Ez nem tudás, ez nem eredmény. Ennél sokkal, sokkal több kell, hogy boldogulj az életben.
A depressziós, öngyilkossággal fenyegetőző tini-hisztis barátnőket meg felejtsd el. Ez nem barátság.
És ne csak a kifogásokat keresd állandóan. Az életedben a legnagyobb probléma TE vagy, nem a szüleid, nem az osztályod és főleg nem a világfájdalmad.
A jó hír annyi: ezen lehet változtatni. Kapj végre a fejedhez.
válasza:Hú, azt a mindenit, az ilyen gyereket küldeném el egy kis körútra mondjuk az indiai nyomorba, hogy nézzen körbe kicsit, aztán tanulja meg értékelni, hogy lyuk van a s*ggén, és van meleg kaja, ingyenes oktatás, melegvíz, az anyja sem veri igazából... stb.
Hát kérlek, szépen, hadd mondjam el, hogy én nem pár évig, hanem szinte mindig ki voltam közösítve a suliban, mert folyton stresszes és szorongó voltam az alkoholista apám meg a szüleim gyakori veszekedései miatt, de éppen ezért nagyon szorgalmasan tanultam, hogy minél hamarabb kitörhessek ebből, és elköltözhessek otthonról, amit meg is tettem...
Kérdező, tökre zavaros, amiket írsz, annyi jött csak le a sok össze-vissza kommented után, hogy koránt sem olyan tragikus a helyzet, mint aminek beállítod...
A te látásod be van szűkülve abba az univerzumba, amit élsz, és nem tudod megítélni, hogy egyáltalán nem vagy te annyira elnyomva, mint azt gondolod.
Öngyilkosság?! Érdekes, nekem akármennyire balhés volt a gyerekkorom meg a családom élete, sosem akartam öngyilkos lenni... Te sem gondolod komolyan, szerintem fel sem fogod, mit jelent az.
Inkább azon gondolkodj el, mit akarsz kezdeni majd az életeddel.
13 évesen tényleg fiatal vagy még, és tény, hogy a suli sok mindenre nem készít fel -- de azért csupa kettes meg egyes, na az azért nagyon kritikán aluli, nulla teljesítmény... Az élet el fog így melletted folyni, és nem lesz célod, tudásod.
32/N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!