Normális, hogy nem merem elmondani a szüleimnek, hogy megbuktam a vizsgán?

Én taktikusan nem említek meg ilyeneket otthon :D Nem kell minden részletet tudniuk. Felnőtt ember vagyok, az én felelősségem. A BSc-t is időben megcsináltam és MSc-vel is végezni fogok. Nekik ez a lényeg.

Pár ezer forintot nem tudsz valakitől kölcsönkérni vagy egyéb megoldás? Emiatt ne legyen már veszekedés otthon. Vagy elmész 1-2 napra diákmunkázni. Januárban még el is tudsz menni, aztán februárban kapod a pénzt.

kicsit off

ne haragudj, de ez így rablás, 10 ezer forint két vizsgáért? nem akarsz inkább átmenni máshova? ez melyik iskola?

Bocs, de nekem olyan hihetetlen, hogy valaki felnőtt ember létére nem mer odaállni a szülei elé, hogy nem sikerült egy vizsga. Ez a "nem kell mindent tudniuk" is olyan jellegű válasz nekem, hogy "nem merem elmondani, mert nem akarok balhét".

A felnőttség abból (is) áll, hogy az ember vállalja a következményeket a tetteiért. Nekem a szüleim mindig tudták, melyik nap, milyen tárgyból megyek vizsgázni, és hogy sikerült. Nem "számon kértek", de mivel együtt laktam, természetes volt, hogy beszélünk róla, hiszen abban a hónapban az volt a legfontosabb a számomra, látták, hogy tanulok stb. Igen, volt, hogy valami nem sikerült. Ha TE tudod, hogy megtettél mindent, akkor KELL, hogy olyan legyen a kiállásod a szüleid felé, hogy békén hagyjanak.

Ez az egész szituáció arra utal, hogy nem tudtad elfogadtatni magad a szüleiddel, mint felnőtt embert, egyenrangú partnert, ami sokkal nagyobb probléma, mint az, hogy miből fizeted ki az UV díjat.

Inkább az a rossz, hogy apukád meg sem próbál téged megérteni. Sőt, elég lenne, ha csak szimplán elfogadná, hogy ez van, ha látja rajtad az igyekezetet a helyzet megoldására.

Én egyetemen már annak is örültem, ha görbült egy tárgy, néhánynak a megszerzése kb. a csodán múlt. Már középsuliban sem osztottam meg a tárgyaim alakulását a szüleimmel, egyetemen meg pláne, akkor sem, ha buktam valamiből, mondjuk mérnökinfón ez nem volt ritka dolog. Azt sem tudták, hogy csúsztam, illetve, hogy az utolsó félévre költségtérítéses lettem (200 km-re lakom tőlük és nem értenek hozzá, szóval nem volt túl nehéz). Elmentem dolgozni és kifizettem, csak utólag osztottam meg velük ezt az aprócska tényt, mert tuti, hogy állandóan csak idegesítettek volna, ha hamarabb tudják, és pont ez nem hiányzott.

Szóval én nem mondanám el, és egy szikrányi bűntudatot sem éreznék magamban emiatt. Inkább próbálnám megoldani a dolgot, amint lehet.

Én sem mondtam volna el, ha nem hívnak fel kb minden vizsgám után, hogy na hogy ment..

Ez a 10.000 ft tényleg nagyon durva. Nem tudod a TO-n megbeszélni, hogy elengedjék?