Normális, ha nem kaptam pénzt különköltözéskor?

Akinek tudnak segitenek, akinek nem tudnak nem.

En se kaptam penzt hozza annakidejen, igaz nem is volt mibol, evoeszkozoket, fazekakat, torulkozot ilyesmit igen.

A sajat plane hitelmentes haz meg azert szerintem gazdag. Az en szuleimnek nincs sajat ingatlanja, es nekem sincs, most hogy nyugdijasok en segitek nekik a lakhatasban.

Én még annyit sem kaptam mint te...

Ez a duma, hogy 'letartottak', a gyereket vállal jobb esetben nem így fogja fel, hogy most 'el kell tartanom'.

Ha lesz gyerekem és anyagilag megengedhetem egész életemben támogatni fogom ha szüksége lesz rá...

Sokan úgy beszélnek a gyerekről, mint valami haszonállatról.

Nem elvárható semmilyen segítség sem. Persze sok minden függ a körülményektől is. Mikor anno nővérem költözött külön többszáz kilóméterre az egyetem végett, kollégiumot nem kapott, így albérlet lett, természetesen amivel lehetett segítették itthonról. Mikor viszont engem kapott el a geller siheder koromban, hogy már pedig én külön költözöm (18 voltam és fene mód önérzetes), akkor bizony kerek perec közölte Anyám, hogy ha felnőtteset akarok játszani, oldjam meg magam. Ugyanis nem volt muszáj eljönnöm, sőt, határozottan ellenezte, leginkább a suli miatt nyilván. Igaza is volt természetesen. Tehát azért nagyon nem mindegy, miért is repül ki a gyermek a fészekből ugye.

Hasonlítgani a különböző családokat pedig végképp nem éri meg, hiszen van ahol a nagyon szegény szülő is támogatja a gyerekét erején felül és van akik nem teszik, pedig nem jelentene gondot nekik.

A segítség mindig egy nagylelkű gesztus, de sohasem kötelesség.

Az, hogy különköltözik az ember, azt jelenti, hogy elkezdi a saját, önálló kis életét. Ergo az a normális, ha ezt ő maga finanszírozza és senkinek sem tartja a markát.

Persze ahol tud és akar segíteni a szülő, jó dolog. De semmiképp sem elvárható.