Ki az akinek lépni kellene a békesség kedvéért?

A leírtak alapján te teljesen korrektül viselkedsz.

Hasonló családot én is ismerek. Ott azzal ért véget a történet, hogy apuka meghalt, és anyuka ezután mert írni levelet a fiának (ez még az internet előtti időkben volt). A fia örömmel válaszolt, találkoztak, és rendeződött a kapcsolatuk. Ha az anyja halt volna meg előbb, akkor valószínűleg soha egyik szülőjével sem találkozott volna - annak ellenére, hogy minden névnapra, születésnapra, karácsonyra írtak képeslapot, amire persze apja haláláig sosem jött válasz.

"az unokája nem nagyon érdekli, hiszen nem látogatja, nem kíváncsi rá."

Vagy csak ugy van vele, hogy amig TE nem mondod ki neki hogy johet barmikor unokazni, nem nez ra senki ferde szemmel, addig nem megy. Pont mint te Karacsonykor...

Teljesen igazad van.

Neki kellene lépni, nyilván nem fog.

Neked fölösleges lenne lépned, csak idő kérdése lenne az újabb perpatvar, és csak újra feltépné a régebbi sebeket is. Így ha rossz is, már "beleszoktatok" - úgy-ahogy.

Egy dologra válaszolj, nem kell leírni, elég, ha magadban: Miért tetted fel a kérdést úgy, hogy kinek kéne lépni a békesség kedvéért, ha Te, mint Írod, nem vagy hajlandó, leírásod alapján édesapád nem fog, édesanyád hiába szeretne közreműködni, közvetítő lenni, erre nem adtok lehetőséget...leírhatjuk itt a csak teáltalad felvázoltak alapján, hogy "jogosan" érzed, hogy édesapádnak kéne lépni, de ha ő nem fog, te nem akarsz, anyukád nem tud...akkor miért a kérdés? Hogy hátradőlhess a válaszok olvastával, hogy Neked van igazad?

Megadom, Neked van igazad, de attól még nem tettétek rendbe a viszonyotok, így a kérdésed is feleslegesen irányult erre. Aki próbált neked itt tanácsolni bármiféle közeledést, vagy ötletet a helyzet rendezésére, azt eléggé elgondolkoztatóan leszavazták.

Miért gondolod, hogy békésség lehet ilyen emberrel, mint apád? Figyelmen kívül hagyja az akaratodat, az életedet, a d9öntéseidet és maga képére akar faragni.

Döntsd el, hogy mi a fontosabb: békésséget hazudni maagnka és alávetni magad apád akarnokságának, vagy szomorúan ám, de tudomásul venni, hogy egy önző zsarnok, és élni a magad életét - nélküle?

(Egyébként teljesen átérzem a helyzetedet: nekem is ilyen apám volt. Nincs vele kapcsolatom többé, holott él.)