Mit gondoltok az olyan gazdag szülőkről akik elkényeztetik a gyerekeiket?

Azt, hogy a lehető legrosszabbat teszi a gyerekükkel. Nem engedik kinőni a szárnyaikat, nem engedik megtapasztalni az élet nehézségeit a számukra, mindent a gyerek segge alá tesznek - ja persze nem ingyen! Az "ár" a gyerek szabadsága, élete, önállósága.

Tudnék nagyon sok példát felhozni, mert nagyon sok ilyen embert ismertem. Egy a lényeg: egytől egyig mindnek gallyra ment az élete. Volt, aki szörnyethalt a 30 millás kocsival a 18.szülinapja után egy héttel, volt, aki nem végzett el egyetlen sulit sem, és avn köztük olyan is, aki ma is az anyja rabláncon tartott "kislánykája", holott majdnem 50 éves és felnőtt gyerekei vannak.

Szerintem meg a szülőn múlik,hogy mennyire csinálja jól. Lehet úgy is sokat adni,hogy közben figyelünk arra,hogy kelljen kicsit küzdenie is.

Én nagyon szerencsés vagyok, kaptam egy 30 milliós házat a szüleimtől,amikor férjhez mentem, az autóinkba is beszálltak stb. De a családi cégnél dolgozom, soha nem volt az,hogy ne kelljen melózni. Úgy neveltek,hogy oké, amit tudunk megadunk, de nincs henyélés, meg láblógatás. Főiskola muszáj, meló is. A férjem is elég jól keres, tényleg jól élünk. Mi is teszünk félre a gyerekeknek, hogy,amit tudunk meg tudjunk nekik adni. Ettől még úgy fogjuk nevelni,hogy lássák, ez nem magától jön.

Egy fiú gyermekem van. 18 éves volt amikkor Debrecenből, Budapestre ment egyetemre. Mondtuk, hogy az ő döntése, az iskola választása. Vagy kollégiumba megy mint nagyon sok más gyerek, vagy kivesszük azt a pénz a bankból, amit születése óta gyűjtögetünk még egy kicsi pénzt teszünk mellé és akkor veszünk neki egy lakást. Úgy döntött, hogy ő a lakást választja. Tisztában volt azzal, hogy mi csak azt a pénzt adjuk majd neki oda havonta amennyibe a kollégium került volna. Ezért neki a suli mellett dolgoznia kell. Nem azért mert nem tehetjük meg, hogy fizetjük neki hónapról-hónapra a rezsit meg minden kiadását. De úgy voltam vele, hogy ingyen azért mégsem kaphat meg mindent. Persze 2 hetente mentünk hozzá, telepakoltuk a hűtőt minden élelmiszerrel, vittünk tisztítószereket, minden apróságot. Már ott voltunk szinte, hogy mindent mi fizetünk neki, azt hiszem havonta 10-15 ezret rakott még a számlákhoz. Folyamatosan tette félre a kis megspórolt pénzét, amit a lakásra költött, folyamatosan újíttatta fel a maga ízlésének. Egyszer jött hozzánk, hogy mi lenne a mi vennénk neki egy autót, hogy könnyebb legyen a közlekedés. Megbeszéltük, hogy oké megvesszük, de a fenntartása szintén az ő dolga lesz. Vehettünk volna neki X milliós luxus kategóriás autókat. De vettünk neki egy 3 éves autót ami 2,5 millió volt.

Most 22 éves a fiam, még van egy fél éve az egyetemből, mellette már egy cégnél dolgozik mint gépész mérnők. És körülbelül egy féléve nem adunk neki egy forintot sem, mert mondta, hogy nincs rá szüksége, már eltudja saját magát tartani.

Úgy gondolom, ha kap egy házat/autót akkor a gyerek dolgozzon is érte. Tehát ne az legyen, hogy a szülő fizet mindent.

Most az teljesen mindegy hogy "csak" egy 10 milliós lakást kap vagy egy 60 milliósat. De azt becsülje meg, és mutassa meg a szüleinek, hogy igen is ő megérdemelte ezeket.