Gazdag, jómódú szülők! Ti megvették a gyereknek a házat, meg a kocsit?

A lányom Budapesten tanul. Van egy lakásunk Pesten, de az ki van adva, nem költöztettük el a bérlőket. Viszont mi fizetjük az albérletét, amit két évfolyamtársával közösen bérel.

BKV-val közlekedik, itthon bármikor elviheti a mi kocsinkat, ha nincs rá szükségünk. Nincs napirenden, hogy autót veszünk neki.

Mivel olyan diplomája lesz, amit valószínűleg jól fog tudni hasznosítani, azt gondoljuk, hogy ezeket hamarosan magának is elő tudja teremteni. Inkább erre koncentrálunk, hogy a tanulásban maximálisan támogassuk. Így ő is motiváltabb, céltudatosabb, mint ha mindent megkapna tőlünk.

Igaz én nem szülő vagyok, hanem a "gyerek", de azért válaszolok.

3-an vagyunk testvérek, mindhármunkat támogattak a tanulásban, anno fizették az albérletünket, a megélhetésünket mikor egyetemre jártunk másik városba. 20-21 évesen kaptunk autót mind hárman (persze, mindenki akkor amikor betöltötte kb ezt a kort). Nővéremnek vettek egy lakást, én ugyanazt a pénzt kaptam meg amennyi értékben a lakást vették nővéremnek, így a férjem lakását eladtuk, hozzátettem a "részem" és vettünk egy családi házat, majd saját pénzből felújítottuk és berendeztük. Húgom még otthon él, de ha úgy fog adódni, neki is biztosan segíteni fognak a lakásvásárlásban.

Hatalmas segítség ez szerintem, főleg, hogy a mi szüleink kikötötték, hogy ezeket az alapokat szeretnék nekünk megadni, hogy ne hitellel, kölcsönökkel kelljen elindulnunk a nagy betűs életbe. Ők így sokkal nyugodtabbak, és ha persze megteheti a szülő, akkor miért ne?

Én is szeretném majd a gyermekem maximálisan támogatni amennyire tőlem telik, legyen az autó, lakás, de ha úgy alakul akár a jogosítvány megszerzesében, vagy egyéb dolgokban. Mivel mi is megkaptunk úgymond mindent, tudom, hogy nem ezek a dolgok azok amitől "elszállna", vagy nem tudna a saját lábán megállni, mert tapasztalatból tudom, hogy nevelés kérdése is.

A mi helyzetünk más, mert a fiam Angliában tanul, így hiába mondanám, hogy ott van pesten a lakás, bizony az üresen áll.

Sajnos gazdag nem vagyok, hogy kint vegyek neki egy házat, de kocsit vettünk. (elég rossz a közlekedés, jól jön mindig egy autó) Az albérletet mi álljuk, rezsivel, kajával együtt. Neki csak tanulnia kell..Persze van gyakorlati helye, és elég jó pénzt kap, de az az ő pénze. Arra költi amire akarja. Mi meg amíg tudjuk, bírjuk támogatjuk.

Még a szüleimmel élek, dolgozok, de támogatnak. Vagyis nem kell fizetnem a rezsibe, ételbe. Élelmiszereket néha én is veszek, de nem várják el, és ha pl ők kérnek meg, hogy vegyek valamit, ki akarják fizetni. Persze nem hagyom.

A kiadásaimat persze a saját fizetésemből intézem, és amennyit tudok, félreteszek. Ha majd kilépek a nagybetűsbe, férjhez megyek, akkor akarnak majd valamivel megtámogatni.

Egy kisebb lakást nagyszülőktől örököltem, de élnek benne, szóval az még nincs. Autót pedig vegyek magamnak, ha kell. De egyelőre arra nincs szükségem.

Nem csak jómódúak vesznek lakást és kocsit.

Rengetegen megveszik kezdő részlettel hitelre a házat, és kiadják albérletnek, az nagyjából fedezi a törlesztő részleteket. Autót is 800e-1 millió körül már jót lehet venni.