Ha az anyukátok meghalna, elgondolkodnátok, hogy utána mentek? Azaz öngyilkosságot követnétek el

Friss, főleg váratlan haláleset okozhat ilyen gyászreakciót, meg teljesen más jellegűt is Nincs ezzel baj, csak nem szabad meg is tenni.

El KELL tudni engedni. Szülő is veszíti el gyermekét. Annál rosszabb talán nem is történhet a világban. Ez így volt akkor is, amikor 10 gyerekből csak 3-4 érte meg a felnőtt kort, az egykék világában ez még erősebb fájdalom.

De sem szülő, sem gyermek, sem testvér elvesztése nem fordítható vissza a magunk önkezű halálával.

Nem segít sem az eltávozotton, sem azokon akik önként vállalt halálunk után hátramaradnak. Még akkor is így van ez, ha teljesen magányos emberről van szó.

De akiket rokonok, barátok vesznek körül, azokba bele kapaszkodva meg kell erősödni, és élni tovább.

Nem, meg sem fordulna a fejemben.

Nagyon megrázna a halála, nagyon hiányozna, de utána halni nem akarnék ahelyett, hogy meggyászolnám, megélném a fájdalmamat, a halála miatt érzett veszteséget, de élném tovább az életemet ép lélekkel.

Hálás vagyok neki, amiért megszült, amiért felneveltek. Nem dobnám el magamtól az azt életet, amit neki (is) köszönhetek.

miért kellene követnem?

nagyon szeretem anyámat, de ha meghalna nem akarnám követni...ismerve őt, biztosan nem akarná ezt ő sem...

22F