Szülők, ha a gyereketek öngyilkosságot kisérelne meg, de túlélné (pl gyógyszermérgezés, de időben rátaláltok) utána hogy állnátok hozzá?

Először is, hálát adnék hogy életben maradt, másodszor magamba néznék, hogy hogy nem vettem észre időben, mekkora a baj, harmadrészt pedig beszélgetnék vele sokat-sokat, ha kell, külső segítség bevonásával (pszichológus, moderátor stb.).

Kétfiús anya

Még valamelyik nap írtál ki ilyen kérdést.

Miért akarsz ártani magadnak?

Én kiséreltem meg öngyilkosságot 2 évvel ezelőtt,(nem tiniként)...csak időben valaki/k meg akadályozták...és bevittek a kórházba. Természetesem a szüleim kiborultak,meg a párom is! Voltam Pszichiátrián is,ahol a főorvos meg kérdezte bent szeretnék-e maradni,vagy hazamenni! Abban a lelkiállapotban,inkább a bent maradást választottam,semilyen gyógyszert nem kaptam...nem volt szükségem hozzá és a dokik sem látták úgy,hogy fel kellene írniuk bármit is! Kb 3 hetet voltam bent,folyamtosan mikor átkerültem 2,5 nap után a nyilt osztályra jöttek hozzám a párom és a szüleim látogatóba,persze a zárt osztályra is!

Mikor kiengedtek, más lett velük a kapcsolatom,én is máshogy látom a dolgokat mindenben is!És örülök nekik,sőt hálás vagyok azoknak akik időben közbe avatkoztak! Nem lette ez miatt fekete bárány itthon,vannak nehéz korszakaim is,nem is kevés de eszem ágába sem jutna ismét megtenni

Én kétszer is kiséreltem meg öngyilkosságot nyugtatókkal. Első alkalommal nem vettek észre semmit, csak azt hogy több mint 14 órát aludtam és nagyon kábult voltam még egy-két napig. Második alkalommal már többel próbáltam és alkoholt is ittam rá. Ekkor időben rámtaláltak, de nem hívtak mentőt, (gondolom a szomszédok előtt nem akartak szégyenbe maradni, így eltussolták az ügyet), meghánytattak, azután lefeküdtem, 30 órát aludtam, meg is halhattam volna simán. Utána nem nagyon beszéltünk erről, tabutéma lett minden öngyilkossággal kapcsolatos dolog, pedig nekem szükségem lett volna arra hogy beszélgessek erről. Azóta a szüleim szinte depresszióba estek, magukba fordultak, veszekednek egymással, szerintem magukat okolják azért amit csináltam. Én azóta is küzdök az erős szorongással, depressziós vagyok, öngyilkossági gondolataim vannak, ezeket alkohollal próbálom enyhíteni meg citromfűteával. Mindez egy éve történt.

22/F

Nekem,amikor életem összekuszálódott,és egyre erőssödő öngyilkossági késztetéseim lettek,bekattant,amit depresszióról tanultam:Ezt nem tudja a depressziós önmaga megfelelően kezelni.Szakember szükséges!

Ekkor,már -a depresszió következményeként -eltünt a halálfélelmem,a tervezett tettől.Felhívtam egy segélyszámot,és egy nyitott intézményben elvezettek a jó megoldáshoz.Azóta,szinte kicserélődtem.