A lányom elviselhetetlen, mit tegyek?

ez a korszak az elávolodás kora.

a jó-, vagy nagy beszélgetések, egymásra figyelés, akkor fognak már csak visszatérni, ha igazi nő lett, mondhatni ha felnőtt hozzád. ez kitolódhat gyerekvállási korra is.

korábban is ez volt, ha emlékszel.

először, amikor a kezét nem engedte fogni, vagy puszit nem akart kapni

önállósódni kell nekik, mert a nagybetűs életre kell készülniük, ami nem habostorta.

szomorú érzés az elengedés, de vigasztaljon a tudat, hogy embert faragtál belőle és nyugodtan veheted le a kezed róla, mert hisz mi se élünk örökké.

Kérdező: ilyenkor érdemes néha beszélgetni, figyelni. Ez alatt nem azt értem, hogy ültesd le és vallasd, inkább érezze a nyitottságot. Ha valamit elmesél, inkább figyelj, ne ítélet jellegű reposzt jöjjön. Ha valamilyen közös tevékenységbe sikerül bevonni, akár rövid időre, akkor magától kialakulhat a szituáció, ne siettesd.

Néhány válaszolónak: 30 felett vagyok, két osztálytársam hetedikben kezdett járni. Szorosabb kapcsolatban úgy középiskola közepéig voltunk, addig nem volt köztük aktus. Mivel egy kisvárosban nőttünk fel, jól ismertem a családjukat is. Mindketten elég szigorú családi háttérrel rendelkeznek. Mára 3 gyerekük van, a srác mérnök lett, a lány építész.

Tudom, az a ritkább, ha ilyen korai kapcsolat már 20 éve fennáll, ahogy náluk. De az sem feltétlenül általános, hogy aki 12 évesen partnert választ, az feltétlenül szexuális mederbe is tereli azonnal a kapcsolatot.

Mindkét fél szüleit jól ismerem, ismétlem, kifejezetten szigorúak (szerintem túlzottan is), mégsem ellenezték a kapcsolatot.

A gyereket is folyamatosan kell terelgetni. Ami a leírásból kitűnik, hogy itt már azért durván mennek a dolgok.

Ilyen szinten már nagyon nehéz megfogni a gyeplőt.

Egyszerűen már nem érzékeli a hierarchiát. Két lábon járó rezsifizető meg hűtőszekrény vagy, a tanár is kb. egy szinten van veled.

Újra kell állítani a hierarchiai sorrendet, demonstrálni kell a gyereknek - legalábbis én ezt tenném -, hogy mik a függési viszonyok.

Ne akarj vele beszélni - ha csak nem életbevágó -, ne keresd a gyereked kegyeit, távolodj el egy kicsit tőle, ne tudom mennyire önálló, de nem kell ugrani, ha kell neki friss mosás vagy ilyesmi.

Alap dolgok menjenek aztán annyi.

Ez egy kicsit kockázatos, de egy 14 éves gyereknek általában még komolyan szüksége van a szülőkre és a lényeg hogy maga vegye észre, hogy valami nem stimmel, és nincs körülugrálva, és egy kis nélkülözés ütötte fel a fejét aztán akkor biztos hamar levágja, és ő lesz kedvesebb, vagy kezdeményezőbb irányodba, amikortól pedig már el lehet neki mondani amit gondolsz.

De ha csak spontán rázúdítod, akkor azt szerintem egy vállrándítással el fogja intézni.

"önállósódni kell nekik, mert a nagybetűs életre kell készülniük, ami nem habostorta. "

14 évesen elég necces az eltávolodás, azt meg nem nevezném önállósodásnak, hogy flangál egy 14 éves jobbra balra, elé rakják a ruhát, kaját, intézik a dolgait ő meg éli a kis zenés, facebook-os, barátos, barátnős világát.

Az önállósodás az, amikor a sz@ros gatyádat kimosod magad után meg megkeresed a kenyeredet, intézed az ügyeidet.

"Két éve vannak együtt, szerinted eddig csak sakkoztak?"-bármi megeshet, meg az ellenkezője is... nem mindenkinek a szex körül forog minden gondolata - mondom ezt férfiként. No, meg jelentősége sincs, valljuk meg.

Meg őszintén szólva én irigylem a Kérdezőt, és a lányát is... sokkal kellemesebb helyzetben van, mint pl. én, aki azon törheti max az agyát, hogy hogyan pótolhatja be az életében mindazt, amit a szülei "rendpárti-értékelvű" agybaja, konzervativizmusa elvett tőle. A Kérdező problémája meg fog oldódni magától 2-3 éven belül, azoké, akiket pechükre tiltással neveltek, azoké meg sohanapján...