A féltestvérem lekaparta az anyajegyemet szó szerint, és én vagyok a hibás. Normális ez a nő?! Miért én vagyok a hibás?

4 éves, elég neveletlen kislány. Apáéknál voltam, mert vigyázni kellett rá (nem először használtak ingyen bébiszitternek, de mindegy, nem ez a lényeg).

Nem volt semmi gond addig, míg haza nem jött az anyja, akkor a gyerek bekattant. Elkezdett ugrálni, rohangálni, csapkodni, mire kaptam a megjegyzést, hogy "eddig is ezt hallgatták a szomszédok?". Már rajtam volt a cipő, kerestem a kulcsomat és még odaszaladt a féltestvérem, azt hittem, hogy puszit szeretne adni, ezért odahajoltam és elkezdte húzni a hajamat, ahogy kapott oda, a körme beleakadt az anyajegyembe, ami félig lejött, vérzett is. Csak azt éreztem, hogy fáj és közben tépi a hajamat, ezért próbáltam kiszedni a kezei közül és ahogy próbáltam arrébb tenni, elesett a cipőkbe, elkezdett sírni. Kijött az anyja a fürdőből és még neki állt feljebb, hogy mégis miért lökdösöm a gyereket...

Holnap megyek a bőrgyógyászunkhoz, de tuti, hogy leveszi, mert azt már nézte máskor is és mondta, hogy vigyázzak rá, mert ha sérül, 100%, hogy leszedi.

Ráadásul nagyobb, szóval muszáj műteni.

Ami baromi jó, mert decemberben az évzáró bál, februárban szalagavató, így akkor sem lenne jó a műtét időpontja, sokáig meg nem szeretném húzni.

Most meg felhívott az apám, hogy mégis hogy beszélhettem így a feleségével. Egyszerűen csak elmondtam az igazat. Hogy csak egy kihasználós k., aki összevissza csalja az apámat és ahelyett, hogy borzalmasan előnytelenre festeti a haját, inkább a gyerekét kéne megnevelnie, mert így problémái lesznek az iskolában.

De közben apának úgy adta elő a sztorit, hogy én a falhoz löktem a féltestvéremet, akinek ettől majdnem agyrázkódása lett és nem is látszik semmi az anyajegyemen.

Annyira ideges vagyok, hogy azt le sem lehet írni.