A szülők ellenzik az együttalvást - ki hogy puhította meg őket?

Ja hogy te csak az elet oromeit akarod az neked jar

A kotelezetsegek es uromok pedig legyen mase

Gyerekes gondolkodas megertem szuleid gyerekkent kezelnek.

Nekem nem a szülőkkel volt gondom, a körülményeink tették nehézkessé az együttalvást. Mindketten koliban laktunk, a város más-más részén, több szobatárssal, ráadásul a srácnál olyan beléptetőrendszer volt, hogy nem lehetett idegent éjszakára ott tartani. Én pedig felsőbbévesekkel laktam együtt, köztük mélyen vallásossal (nem keresztény, külföldi lány volt, 25 évesen még szűz.) Pénzünk nem volt nekünk se összeköltözni.

Úgyhogy maradt a gondos szervezés napközbenre, ill. barátoknál egy-egy alkalom, amikor (külön szobában) ott alhattunk. Elég jól működött, több, mint 3 évig.:-)

Megértem, hogy a kényelmes megoldást szeretnéd, de ha nem megy, nem megy. Ha nem is érzed szükségét (még) annak, hogy összeköltözz a barátnőddel, mert annyira azért nem mély a kapcsolat, aligha pufoghatsz a szülei ellen, hogy nem biztosítanak szerelmi fészket. Döntsd el, hogy együtt akarsz-e lenni vele - erre vannak más megoldások, mint fentebb írtam -, vagy csak a hiúságodat piszkálja, hogy nem vagy elég jó a szülőknek - ezen meg vagy túlteszed magad, és az idő majd téged igazol (vagy nem:-)), vagy hagyod a fenébe a kapcsolatot, és keresel mást, ahol még vörös szőnyeget is felterítenek a tiszteletedre.:-)