A szülők ellenzik az együttalvást - ki hogy puhította meg őket?

Vannak ilyen szülők. Nem lehet velük mit kezdeni. Törődj bele, egy ennyi idős ember hozzá állását az élethez valamint az életszemléletét Bem fogod megváltoztatni olyan indokkal, hogy "szerelmesek vagyunk"! Sza*rik bele. Èn több mint 13éve megmodntam az aggodalmaskodó anyukának, hogy a f asz nappal is feláll. ( mondjuk ott az volt a gond, hogy egyátalán létezem, az egyutt alvás csak olaj volt tűzre)

Sok szerencsét és kitartást kívánok.

Az tényleg szánalmas, hogy a te szüleid sem engedik. Ők mivel indokolják ezt?

Hívjátok össze a szülőpárokat pl. névnap kapcsán, aztán hozzátok fel a témát. Nem azt a kérdést kell feltenni, hogy szabad-e ott aludni a másiknál, hanem azt, hogy beszéljék meg, melyik lakásban a hét mely napjain tölthetitek együtt az éjszakát. Sanszos, hogy így se sikerül, de legalább megpróbáltátok.

Sehogy.

Költözzetek koedukált koliba.

Anno én sem értettem édesanyámat, de most, hogy felnőttem, külön család, háztartás, stb... Na most már értem őket. Ha valaki itt alszik, úgy érzem, borul minden. Nem szeretem, ha muszáj, elviselem.

Van egy reggeli rituálém: kávé után fél óra (minimum) kottyogás a vécén. Ha többen várnak, akkor elég ciki...

Ha pedig a szülők vaskalaposak, a kiscsajnak kell lemeccselni velük. Ha ő nem lép, akkor sztornó!

Ilyenkor adok hálát, hogy olyan anyukám van, amilyen.

Aki a szülők pártját fogja, az gondolom 19 korában már keményen dolgozott, aztán összeköltöztek, nehogy hallgatni kelljen a drágalátos anyósnak-apósnak...

Első sorban erről annyit, hogy nem kell azt hallgatni, lehet kultúráltan is csinálni, a szülők meg ne pohárral a falon mászkáljanak.

Nagyon egyet értek azokkal akik azt mondják, hogy komolyan aki tárgynak akar gyereket, mert cuki amig kicsi, aztán meg uralkodni akar rajta, az vegyen kutyát, légysziiiiiiiii.

Az én szüleim szerencsére engedékenyek voltak, mikor megkérdeztem anyukám, hogy mért engedte 15 (!!!) évesen, hogy nálunk aludjunk azt mondta:

1.Ha bármi olyat akartok csinálni, akkor azt megcsináljátok napközben is, nem lehetek mindig melletted. És ha már csinálod, akkor az én lányom ne egy bokorba veszítse el a szüzességét.

2.Gyakorlatilag a gyereknevelés már véget ér, letettük az alapokat, bízom a nevelésemben.

3.Miért ne engedném? Olyat nem tiltok neked soha, amire nincsen észszerű indok.

Azoknak akik most jönnének, hogy "jajj, akinek ilyet megengednek az rbanc lesz, stb" mondanám, hogy nem züllöttem el, 15 éves korom óta ez a második kapcsolatom, és mérnöknek tanulok.

Először Kérdező, én ezt a te helyedben ezekkel az "indokokkal" alapoznám meg.

Aztán próbálnám tudatni, hogy a lányuk már jogilag sem gyerek, és 18 éves elmúltán oda megy, ahova szeretne. Nem kell különösen fenyegetőzni, csak az, hogy "nem engedik el" nem játszik.

Itt még játszik az, hogy elmondják mi a bajuk, és tisztázzátok a konfliktust.

Aztán, ha ez után sem engedik, akkor biztos azt mondanám, hogy oké, akkor összeköltözünk, az én szüleim fogják támogatni. (Persze nem kell valóban, csak talán itt majd leesik nekik, hogy jobban járnak az alkalmi együtt alvással)

Nyugodtan mondd meg nekik, hogy az a bizonyos nappal is feláll. (Én kacsintgatnék is mellé)

Ha pedig sehogy sem adják áldásukat rá, akkor a barátnőd pakoljon össze, és aludjon nálad. Álljon a sarkára, aztán másnap menjen haza, mintha mi sem történt volna. 18 elmúlt, nem tarthatják otthon, ne szórakozzunk már.

Persze, ezek mind nagyon provokatív dolgok, de szerintem az is iszonyatosan provokatív, hogy acfelnőtt lányukkal úgy bánnak, mintha 13 éves lenne, és teljesen indokolatlanul korlátozzák a szabadság jogait.

Tessék engem lepontozni, nyugodtan ;)