Képtelen vagyok a nevelőapám fogyatékos testvérével egy asztalhoz ülni. Mit tegyek?
Addig nem volt vele semmi bajom, amíg évente 2-3 alkalommal találkoztam vele.
De nemrég meghalt az apukája és teljesen egyedül maradt. Ezért anya minden szombaton és vasárnap elhívja ebédelni. Ezt nem szereti a nevelőapám sem és én sem. Nem tudom megfogalmazni, hogy miért, de képtelen vagyok úgy jól érezni magam ebéd közben, hogy ott van, dumálni anyáékkal, stb.
Nincs vele nagy gond, egy 10-12 éves gyerek szintjén van amúgy, szóval nem életképtelen, de alap dolgokat elfelejt néha.
De én nekem ez nem megy. Ez megy szeptember óta, az utóbbi időben már inkább elmentem délelőtt valahová, vagy aludtam délutánig.
A nevelőapámnak sem tetszik ez a helyzet, de én már szeretnék beszélni anyával erről.
17/L
nem nyomorom volt, még annyi sem volt a hétvégi ebédeken, lényegében művigyorgás és ezzel le volt tudva a családi szeretet, amúgy egy botot nem tettek volna nekem keresztbe az apai nagyszüleim és szerintem itt is ez áll fenn. Meghívják enni hétvégén, mosoly egy kis blabla és ezzel le is tudják a rokoni szál maceráját, ahelyett hogy elmennének programokra együtt(akár sétálni a parkba),de nem fogyatékos családtag üljön csak az asztalnál és legalább a bűntudat le van tudva(mert szerintem az anyuka csak szégyenli magát a férj miatt, viszont ahhoz hogy férje hogy tartja és kivel a kapcsolatot semmi köze) ja és a pszichopata szót akkor használd ha tudod is mi az-.-"
a lány pedig nem érzéketlen,de kapott egy értelmi fogyatékos idegent és ahelyett hogy el lenne neki magyarázva vagy meg lett volna kérdezve hogy mit szól hozzá csak úgy bedobják a mélybe, egy felnőtt alig tud kezelni egy fogyatékost hát még egy kamasz, persze itt mindenki papol az együttérzésről és a többi,de míg én voltam fogyatékossal addig tuti a válaszadók több mint fele max messziről nézte őket
17-es voltam
21-es: én magam lettem fogyatékos egyik napról a másikra betegség következtében 20 évesen. Előtte makkegészséges voltam és talán olyan előítéletes tini mint a kérdező.
Így azt hiszem van jogom arról papolni,hogy kérdező tanúsítson megértést, akár vele is előfordulhat pár év múlva... Elég csak kilépni az utcára és bármikor elüthetnek aminek életreszóló következményei lehetnek.
Szerencsére engem nem szégyellt a családom és mindent megtettek a gyógyulásomért illetve elfogadták h mostantól ilyen vagyok. 7 éves unokatesóm is normálisabban fogadta ezt a hirtelen jött helyzetet mint itt a 17 éves.
21 Tessék, a wikiből van, szerintem nagyon jól rád illik:
"A pszichopata embert leginkább a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és bűntudat hiánya jellemzi"
"kapott egy értelmi fogyatékos idegent és ahelyett hogy el lenne neki magyarázva vagy meg lett volna kérdezve hogy mit szól hozzá"
Nehogy már egy 17 éves embernek ezt magyarázni kelljen, ő elvileg értelmileg teljesen ép. Attól mert neked olyan családod volt amilyen, attól még más körül lehet szeretetteljes közösség.
Én nem ítélem el a kérdezőt, megértem a félelmeit. A fogyatékkal élők kezelésének képessége nem alakul ki az emberben egy "legyünk toleránsak" útmutató elolvasásával. Az csak gyakorlatban alakul ki. Oda lehet ülni az asztalhoz, nem muszáj bazsalyogni, de nem lesz tőle senkinek baja. Ha nem a vendég kedvéért, legalább Anyukája kedvéért. Ha nem tetszik, akkor lehet menni kajáldába, biztos értelmes dolog a pénzedet ott elkölteni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!