Van köztetek olyan aki nem beszél az édesanyjával, testvérével? Leirnátok hogy miért mi történt?

Én apámmal nem tartom a kapcsolatot már lassan 10 éve.

Apám alkoholista.

Amikor váltak anyummal én anyut választottam, ez nem is hatotta meg mivel volt, hogy hallottam mikor anyukámnak azt mondja nem szeret engem.

Viszont nem tudta feldolgozni, hogy az akkor 14 éves húgom akit szeretett és imádott azt mondta, hogy ő VELEM a testvérével szeretne lenni.

Engem okolt ezért is. Pár évig még kínlódtam és gyötörtem magam, próbáltam vele tartani a kapcsolatot, de feladtam mivel nem volt rám kíváncsi.

10 éve nem látott a telefont nem emelte fel soha. Elhord minden szemét k*rvának és szid mert soha nem láthatja az egy szem lány unokáját és az esküvőmön sem volt ott.

Én túltettem magam rajta. Neked is ezt javaslom. Ne foglalkozz vele mit mondd a hátad mögött aki számít az úgyis a te "sztoridat" ismeri a többi ember meg kit érdekel hogy mit gondol...

Lépj tovább emelt fővel, ilyen emberek egy könnycseppet sem érdemelnek! Légy erős. 28/N

17 eves meleg srac vagyok. Sokaig senkinek nem mondtam el, mi a helyzet velem, eloszor azert mert nem fogadtam el magam, utana pedig csak nem voltam eleg bator hozza. Aztan megismerkedtem egy helyes fiuval akivel hosszu tavra terveztem, ezert fogtam magam, kialltam a csalad ele. Anyum nagyon kiakadt, sirva es kiabalva fogadta, persze zaporoztak ram az ilyen esetben sokszor elhangzo onsajnalo mondatok, pl. unokat akartam toled, nem ertem hogyan tettunk ilyenne, azt hittem normalis gyerekem van, stb. Erdekes modon apa es a hugom (utobbi nem meglepo) nagyon jol fogadta, de anya miatt napokig allt a bal, folyton veszekedtunk, emiatt ugy dontottem, amig lecsitulnak a kedelyek, a baratomhoz koltozom (oda szokok engedely nelkul, magyarul). Egy hetet voltam nala, aztan megtudtam egy olyan dolgot rola, ami azonnal a szakitasunkhoz vezetett. Gondolhatod, haza kellett igy allitanom. Ezek utan apa is haragudott ram egy ideig, viszont anyummal azota sem beszelek, lassan 3. honapja. Egy hazban elunk, eddig imadtuk egymast, most meg ez van. Osszeomlott korulottem minden, hibaztam is egyszer, azonban ugy erzem, megtettem egy lepest a kesobbi boldogabb elet fele. Anya egyszer csak megerti, hogy ez nem neveles hanem biologia, nem lehet rajtam valtoztatni, elfogad, es kesz vege. Jovore egyetemre megyek, hazajarok ugyan, de megis kulon utakra lepek, nem szeretnek haragban elvalni.

Ez az en jelenlegi helyzetem tomoren. A tied nagyon furcsa es sajnalom hogy ez van, de ne add fel! Ja es anyud nem csak veled banik sz*rul... meg allatkinzo is.

Nem tud az ember mit csinálni, ha nem kell az anyjának.

A gyerek a legnagyobb lutri, ha egész másfélét várt, vagy képzelt el, akkor nem tud a gyerek mit csinálni.

Főleg, ha a testvér meg olyan lesz, mint amilyet szeretett volna.

Hiába tesz meg akármit a másmilyen, csak találnak ürügyet, ami indok a kirekesztésre.

Érdemes azért időnként próbálkozni, de nem szabad letörni, ha nem kellünk.

De nagyon szomorú, az igaz.