Hogy vegyem rá magam, hogy emeljem már meg a telot vagy írjak már a gyerek apjának?

külön vagyunk, élne-halna értünk, a gyereknek is szüksége lenne(?)legalább ismerni az apját, néha látni, vagy valami.

az apa munka miatt nem mobil, és amúgy is én jöttem el tőle kilóméterekre terhesen. mert csalódtam, ez most mindegy.

néha írtam neki, meséltem a kicsiről, issza minden szavamat.

de valahogy soha nincs kedvem ehhez, nem tudom az okát, van bennem egy gát, hasonló érzés ahhoz, talán a tanulók érzik át, mert olyasmi, mintha "tanulni kéne".

újabban már a kollegája hívott és mondta hogy írjak már neki, mert nagyon szenved, jelenleg 3 hónapja nem jelentkeztem, ő már rengeteget írt nekem.

jelenleg a kicsivel nagyon szenvedek a pénztelenségtől, minden napőunk egy harc, van, hogy csak akkor eszünk, ha valahonnan pénzt csinálok hirtelen(kölcsön, zaci, eladni vmit, stb)az apja meg ugye nem érzi át, olyanokat ír, biztos nehéz a 40 fokban..hát tökre nem a 40 fok vág földhöz, de hiába magyarázom. talán ezért nincs kedvem jelentkezni és a fallal beszélgetni..

és ezt is hiába mondom, azt mondja érti, küld pénzt.., aha, ami azóta is jön...

ő meg itt játsza a hősszerelmest, lassan egy öngyilkos jelöltté válik..

most is ahelyett, hogy vele kontaktolnék, itt netezek, míg a kicsi alszik..