Hogy vegyem rá magam, hogy emeljem már meg a telot vagy írjak már a gyerek apjának?
külön vagyunk, élne-halna értünk, a gyereknek is szüksége lenne(?)legalább ismerni az apját, néha látni, vagy valami.
az apa munka miatt nem mobil, és amúgy is én jöttem el tőle kilóméterekre terhesen. mert csalódtam, ez most mindegy.
néha írtam neki, meséltem a kicsiről, issza minden szavamat.
de valahogy soha nincs kedvem ehhez, nem tudom az okát, van bennem egy gát, hasonló érzés ahhoz, talán a tanulók érzik át, mert olyasmi, mintha "tanulni kéne".
újabban már a kollegája hívott és mondta hogy írjak már neki, mert nagyon szenved, jelenleg 3 hónapja nem jelentkeztem, ő már rengeteget írt nekem.
jelenleg a kicsivel nagyon szenvedek a pénztelenségtől, minden napőunk egy harc, van, hogy csak akkor eszünk, ha valahonnan pénzt csinálok hirtelen(kölcsön, zaci, eladni vmit, stb)az apja meg ugye nem érzi át, olyanokat ír, biztos nehéz a 40 fokban..hát tökre nem a 40 fok vág földhöz, de hiába magyarázom. talán ezért nincs kedvem jelentkezni és a fallal beszélgetni..
és ezt is hiába mondom, azt mondja érti, küld pénzt.., aha, ami azóta is jön...
ő meg itt játsza a hősszerelmest, lassan egy öngyilkos jelöltté válik..
most is ahelyett, hogy vele kontaktolnék, itt netezek, míg a kicsi alszik..
Nem vagy te még érett arra, hogy anya legyél...
Egy rossz kapcsolatba szültél egy gyereket, és már a terhesség alatt otthagytad az apját, ami nem baj, csak akkor lett volna annyi eszed, hogy ha nincs munkád, és az apját se szereted, akkor védekeztél volna. Ja, arra se volt pénz...
nekem volt munkám már bocs, terhesség alatt is dolgoztam, csak beütött a krakk és otthagytam mindent hála a cuki apjának.
de könny bírálni sokaknak.
És mi lenne, ha leírnád, miért is hagytad ott az apukát (aki szenved) terhesen???
Talán akkor jobban megértenénk....
a gyerekvállaláshoz minden adott volt
mindketten dolgoztunk, fenntartottuk magunkat, gyűjtöttünk együttesen a közös házra, stb
(a rám eső megtakarítás részemről már elment a babára)
mondhatni terhesen, apuka fogta magát és más utakat választott..én meg hagytam, aki menni akar hát menjen a pokolba.
"Helyette terhesen nekimentél a vakvilágnak."
pont hogy nem a vakvilágnak, hanem "hazajöttem" ahol rokonaim vannak, sikerült albit kivennem, talpraállni a nulláról szinte(egy megtakarítással)gyerekkel, egyedül, és jelenleg is minden napom szinte a pénzcsinálás teszi ki, borzasztó így élni.
az, hogy egy apa csak a pénzéért kellene, ez így nem jó kifejezés.
hanem a jóban együtt, amikor meg szükség van rá, nincs jelen..? az első uh-s képre már úgy kellett szólnom, hogy kegyeskedjen hazafáradni! igaz, hogy meghatotta, szép volt minden, de kaptam 4 nap szabit(ált 7-ből 7 napot dolgoztam, sokszor egyben adták ki a hétégéket)és eltűnt arra a 4 napra is..
ő is többször ki lett dobva.
azon speciel már nevettünk. tényleg vicces volt, hogy jön, lamour, aztán megint pakolhat, aztán megint béke, lamour, aztán megint mehet. nagy röhögés lett belőle. de tényleg ez van.
amikor már beszólogatott, és olyat vágott hozzám, hogy a gyere sokba fog kerülni és nem fog segíteni, és megint megbeszéltük, hogy befejeztük (még telon veszekedtünk továbbra is)akkor döntöttem, hogy elegem van végleg.
most is emlék, abban a telomban az utolsó sms tőle, hogy senkije nem vagyok már.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!