Ti mit tennétek abban az esetben, ha édesanyátok barátja nem engedné meg nektek, hogy könyveket olvassatok?

Nem a fény zavarja, hanem az, hogy ha nem természetes fénynél olvasok, az rontja a szememet.

Olvasom, ami a kezem ügyébe kerül: William Faulkner, Peter Shaffer, Edgar Allan Poe, Walt Whitman versei, Allen Ginsberg, Jack Kerouac, Jack London, Tennessee Williams, Eugene O'Neill, Arthur Miller, Edward Albee drámák, Virginia Woolf írónő, James Joyce, a magyarok közül Esterházy Péter, Sánta Ferenc, Karinthy Ferenc Szabó Magda, Márai Sándor. Néhányat kiemeltem a fontosabbak közül.

A fő indok amiért nem olvashatok, azt valóban az egyik válaszoló által írott komment tartalmazza. Keveset segítek otthon, inkább belebújok a könyveimbe, hogy a kinti valóság helyett, a benti lelki valóságot éljem meg. További indoklás: ezek a könyvek csak valaki fantáziájának a szüleménye, időnként dekadens, elvont, nem az életre nevel, ne csodálkozzak, ha ezektől nem tudok aludni, túlzottan magamra vonatkoztatom.

Hogyne vonatkoztatnám magamra, amikor hasonló helyzetben érzem magam? Lehetnék én is Don Quijota, mivel annyira idegennek érzem magam a jelenben. Lehetnék Albert Camus fiktív hőse, hiszen tele vagyok közönnyel és pesszimizmussal. A romantikus iránti vonzalmam abból fakad, hogy visszavágyok a szebbnek, jobbnak, értékekben gazdagabbnak hitt múltba. Tudom, hogy ez csak egy illúzió, de egyben egy menedék is, amikor átléphetsz a valóságból az álomvilágba. Azért nem ennyire egyértelmű a kép olyan irodalmi művek esetében, amelyek tele vannak az emberi élet, a társadalmi folyamatok ábrázolásával, így tartva görbe tükröt elénk. (Boris Vian, időnként William Faulkner is). Miért olvas az ember? Akadémikus kérdésfeltevésemre a válasz az is lehetne az előzőekben kifejtetteken kívül, hogy inkább abban találja meg a helyét, kevésbé szocializált. De hogyan legyünk egy olyan érában szocializáltak, ahol a kortársaink nagy része iszik, bulizik, dohányzik, teljesen amorális életet él?

Valami kiszűrhető volt a válaszomból?

Édesanyám mélyen vallásos neveltetése is belejátszhat a dologba. Neki ebben a korszakában semmit nem engedtek olvasni, mivel a világi dolgokat nem olvashatja egy hívő Jehova Tanúja. A dekadencia irodalmi művekben való megjelenítése az ő hitnézeteikkel nem összeegyeztethető. Bár anyukám már jó ideje nem tagja a közösségnek, mégis azt érzem a beléplántált dolgok itt ütköznek ki. A párja viszont teljes mértékben ateista, a tudományokat nagyra tartó ember, vegyészként dolgozik. Az irodalmi műveknek csak azt a részét tudja befogadni, ami a rációval összeegyeztethető. Én ezt másként látom. Szerintem a világon minden jelenség racionális úton nem ragadható meg, értelmezni nem lehet.

Az elmagányosodás? Szerintetek hogyan ne magányosodjak el, amikor a kortársak nagy része buliból buliba jár, dohányzik, kábítószert fogyaszt, alkoholizál. Életemben nem éltem egyikkel sem, totál antialkoholista vagyok. Szerintem itt lehet a kutya elásva, azaz a nem elfogadás. Miért nem tudják mások elfogadni, hogy nem szeretem a beülős helyeket, nem iszom velük, konzervatívabb vagyok? Zenékből is inkább a blues, jazz, classic rock, soul, country, folklore, chanson, igényesebb musicaleket hallgatom szívesen, de a médiából kiömlő mocsok az én ízlésvilágomtól távol áll. Filmek, versek, színház, kulturális programok érdekelnek, koncertekre is szoktam járni, de egy discoba be sem teszem a lábam.