Tényleg hálátlan és elviselhetetlen lennék emiatt?

A szüleimmel mindig is rossz volt a viszonyom, sosem támogattak semmiben, valójában még egy légtérben sem bírok velük megmaradni. Ennek ellenére anyám állandóan jönni akar velem meg a párommal majdnem mindenhová, visszük vásárolni, kirándulni havi rendszerességgel. Persze az üzemanyagba, semmibe nem ad bele, pedig sokáig munkanélküli, előtte meg diák voltam, a párom állt mindent, az övé volt a kocsi, ő tankolta, stb., de így sem. Most már nekem is van autóm, most azzal járunk gyakrabban. Múlt hónapban elvittük őket kirándulni, igaz, ők fizették az ebédet, de az üzemanyag többe került. Véletlenül nálam maradt anyámtól 5000 ft, majd pár nap múlva visszahallottam, hogy milyen sunyi vagyok, hogy nem adom vissza. Erre visszaadtam 10 ezret neki, hogy adja fel a 3000-es telefonszámlám (hozzá gyakran bejár a postás, én nem találkozom vele), plusz ott az 5000 ft-ja. Aztán elvittük bútort nézni vagy 70-80 km-re innen, a páromat kéregette, hogy menjen ki vele még egyszer az egy szem szabadnapján a héten, és hozza el neki a megvett bútort, erre már nemet mondtam. Nagy nehezen elment apámmal és elhozták ők, de ezt vagy már 10x a szememre hányta. Később is többször elvittem vásárolni, vagy ha nem is jött, mindig elmondta nekem, most hozzak ezt, hozzak azt (csak neki, én semmiből nem ettem, semmit nem használtam), volt,hogy fél órát a várost jártam egy cuccáért kocsival, mert kell a fogyókúrájához. Mivel már sokezernyi cuccot kifizettem neki, az árát meg nem adta oda, eldöntöttem, többet nem viszem sehova, nem veszek neki semmit, ottvannak a testvéremék, nekik meg csak adja a pénzt és semmiben nem segítenek. A házában vagy fél éve el van törve a wc ülőke, azt is megmondta, ha nekem nem tetszik vegyem meg én, én is használom?!

Pár hét múlva viszont megy külföldre. Szólt (nem kért!), hogy ki kell vinni az állomásra, méghozzá az én kocsimmal, mert autópálya matrica kell, és az csak az enyémen van. Az állomás 100 km-re van innen, 1,5-2 óra az út. Mivel előtte nap a párom megy egy interjúra 350 km-re innen, megkértem anyámat, szóljon, mikor megy a vonat, hogy úgy készüljünk. Erre kiderült, hogy este 10 után megy a vonat. Én finoman megkértem, hogy rakják át korábbra, mert csak 2 nap szabadságot tudtunk kérni az, interjú napját és az ő utazásának napját és nem akarok úgy 100 km-t utazni, hogy másnap hajnalban megyek dolgozni. Erre kiakadt, hogy nem kell őt elvinni, tőlem nem kell a segítség, én úgysem vagyok jó semmire, de tőlük se várjak semmit ezután. Azóta is odaszúr mindig valamit, pl. hogy apám életében 2x segített az autóm ügyében vagy hogy kivitte egyszer ők is a repülőtérre (az én kocsimmal, az én benzinemmel, úgy, hogy direkt a munkájukhoz igazítottam az utazást, hogy teljesen ráérjenek). Én meg szabit kértem az utazása miatt, csak annyit kértem, ne este későn menjenek, erre ezt kapom.

Tényleg én vagyok a hálátlan? Tényleg nekem kell ugranom egyszerre, munka ide vagy oda? És a párom családja miért nem problémázik, ha pl a párom nem tudja elvinni munka miatt a nagyanyját orvoshoz, ő miért érti meg, miért nem akad ki és az én szüleim mit hisztériáznak?