Szerintetek egy érzéketlen, hálátlan bunkó vagyok vagy pedig igazam van?
18 éves lány vagyok. Apának nemrég karambolja volt és eltört a szegcsontja. Szerencsére otthon van és nem kórházban. (Amúgy is otthon van, mert tavaly ment nyugdíjba.) Egy hete betegeskedik, és nem emelhet, nem végezhet fizikai mozgást. Természetesen nem kell házimunkát végeznie, megcsinálunk mi mindent helyette, amit nem tud elvégezni. De minden egyes mondatába belefűzi, hogy ő beteg és fájdalmai vannak.
Pl:
Le kellett menni a boltba egy hatos ásványvízért.
"Kislányom, légyszíves menj le a boltba, mert kéne egy kis víz. Tudod, hogy lemennék én is, de az orvos azt mondta, hogy nem szabad nehezet emelnem, és így is épp eléggé fáj."
Vagy ezzel fogad. Nem kérdezek tőle semmit, épp hogy hazaérek, de már kezdi is:
"Nem mondom, hogy jól érzem magamat, de jobban mint tegnap óta. Még 2-3 hónapig így fogok maradni"
Vagy:
"Olyan magányos vagyok és úgy unatkozom itthon egyedül. Szerettem volna elmenni sétálni, hogy javítsak a csontritkulásomon, de olyan fájdalmaim voltak, hogy inkább meggondoltam magamat." (Mellesleg sose jár el sehova, és sétálni is utál)
Ma délután hangosan felnevettem, erre behunyja a szemét és azt mondja:
"Kislányom, ne olyan hangosan, tudod hogy nem vagyok jól."
A szobája a nappalival szomszédos, és ha kicsit hangosabb a TV, már átkopog vagy berobog, hogy halkan, mert ő aludni szeretne (Éjjelente szinte sosem alszik, mindig délután, és eddig sosem zavarta ugyanaz a hangerő)
Mondjuk se én, se anya nem foglalkozunk vele jobban, mint máskor. Elvégezzük helyette a bevásárlást, a takarítást, ha valami papírt kell intézni(mint ma is), akkor megcsináljuk.
* szegycsont, elnézést.
De én is, és anya is már idegesek vagyunk rá. Anya tegnap leüvöltötte a fejét, hogy azt hiszi, hogy neki nincs gondja, amikor negyed 6kor jön haza a munkából. Én pedig ha látom, hogy közeledik, keresek valami ürügyet, hogy eltávolodjak tőle, vagy pedig behunyom szememet, és alig várom, hogy befejezze, amit mondani akart.
Apával az a baj, hogy ha már elvágja az ujját, tesz rá 2 ragtapaszt, és mindenkinek elmeséli, hogy elvágta az ujját és hogy reméli nem lesz semmilyen következménye.
Nagyon sajnálom apát, de nem akarom hangoztatni, és nem akarom sajnálgatni, mert hajlamos az önsajnálatra. Igyekszem kerülni, csendben maradni, és elvégezni a dolgát.
Akkor lennél érzéketlen bnkó, ha szemrebbenés nélkül elnéznéd, hogy szenved, vagy tojnál segíteni neki.
Te leveszed a terhet a válláról, ami szuper dolog.
De teljes mértéken megértelek, hogy már falra mászol a folytonos nyavalygásától - persze, fáj, meg tehetetlen, ami érthető, de kicsit tűrjön már.
Gondolom te sem játszod el a hattyú halálát, mikor épp megpusztulsz a mensis görcseidtől (sarkítottam).
De a párom dettó, ha már megfázik, kb. naponta 15x elsírja, mennyire szrul van... :D Imádom, főzöm neki a teát, meg a húslevest, de néha meg tudnám ölni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!