Most bizalmatlanok, vagy irányítani akarnak?

18 éves vagyok, negyed (vagy ha nem számítjuk a 0. évfolyamot harmad) éves gimnazista. Jövőre érettségizek, már csak a történelem, magyar és kötelezően választott (nekem a francia) van hátra. Előrehozott érettségit tettem angol nyelvből és matematikából, plusz egy hete nyelv vizsgáztam középfokon. A családunkban mindenki diplomás, anya óvodapedagógus, apa gimnáziumi tanár, a nővérem vegyész, a bátyám pedig építész mérnök. Az-az igazság, hogy én viszont nem szeretnék diplomázni, nem tervezem, hogy egyetemre megyek, inkább szeretnék valami olyan OKJ szakképesítést szerezni, amivel tudom, hogy biztosan el fogok tudni helyezkedni. Már nézegettem is egyet kettőt a neten. De a szüleim teljesen ki vannak akadva, hogy én mit képzelek, hogy majd pont miattam fognak szégyenkezni. Apa már ki is nézett több iskolát, amibe szerinte februárban nyugodtan beadhatom a jelentkezésemet. Nem értem, hogy miért nem lehet elfogadni valakinek a döntését, egy jó szakmával is ugyanolyan jól meg lehet élni, mint egy diplomával. Meg engem az olyan szakok mint az informatika, mérnöki, vagy gazdasági nem érdekelnek, (apa a mérnöki, anya a gazdasági és informatikai szakot akarja rám erőltetni). Semmi értelmét nem látom ennek, de mindig azt szajkózzák, hogy mert te nem tudod mit akarsz, mi csak segíteni akarunk, meg hogy milyen hálátlan vagyok, mert ők csak a javamat akarják. Igen látom, a nővéremnél és a bátyámnál is ugyanez volt, nővérem még el is van, de bátyám egyáltalán nem érzi jól magát, most pillanatnyilag egy OKJ képzést tanul, és majd szeretne abban elhelyezkedni. A szüleink persze nem örülnek neki, megy is a veszekedés, mindig amikor bátyám itt van.

Nem értem, hogy miért ne tudná egy 18 éves gyerek eldönteni, hogy mit akarhat.