Igaza van az anyámnak, hogy őt szégyenítem meg, ha nem köszönök a vendégeinek?

Na igen, az ő döntése végül is, hogy kinek köszön vagy kinek nem, de valóban gondolhatják róla, hogy neveletlen. Engem is arra tanítottak, hogy köszönjek, ha bemegyek valahova. Ha valaki jönne hozzánk, de nem ismerném, akkor is köszönnék neki. Egyszerűen így illik. Levegőnek nézed akkor, vagy mi?

Nem tart semeddig se mondani, hogy "jó napot!", nem is fáradtságos dolog.

Volt egy ember régen, akivel nagyon rosszban voltam. Neki nem köszöntem sokáig. Fenyegetett, stb, de 12 év után találkoztam vele a munkahelyemen, akkor köszöntem neki. Csak egy "hello"-t, azt is szinte kötelességből. Szerencsére ritkán futunk össze. De ez más helyzet.

Hát ez így egy nagyon bunkó, sutyerák dolog.

Én egyszerűen nem érem fel ésszel, hogy valaki nem tud köszönni. Az ilyen embereknek sérült az agyuk? Nem fejlődött ki az intelligenciájuk? Valami gebasz van a fejükben? Betegek?

Az egyik legalapvetőbb társadalmi norma a köszönés.

Nálunk alap dolog a köszönés, már a 4 évesem is köszön mindenkinek a lányom.

Tényleg kellemetlen neki, mert hiába mondja neked, hogy köszönni illik, te azt lesz*rod. Intelligencia kérdése.

2 megfogalmazás járt a fejemben, kissé összeolvadt és nem lett érthető.

De szerintem levágtad gyorsan belőle, hogy igaza van anyukádnak.

Igen...

Mivel neki kellett volna megtanítani az alapvető illemszabályokra, mint a köszönés például..

A lépcsőházban is köszön az ember, a boltban is..

Vagy ha belép valaki, vagy belépek valahova..

Tudod. a tök idegeneknek is illik az orvosi várószobában köszönni...

7 éves kislányra szoktam vigyázni. Megyünk erre-arra, néha vásárolunk a boltban, hagyom kibontakozni. Minden nyomorult alkalommal rá kell szólnom, hogy köszönj szépen, mondd kérem, köszönöm. Pedig már nem kicsi. :/ Ilyen világ ez.

Nem kell leállni velük jópofizni, de egy "csókolom" "Jó napot kívánok" "Tiszteletem" azért nem olyan megerőltető. Ki tudja, később az is lehet, hogy megkérdezed: "Hogy tetszik lenni?" Szép álmaim vannak.... :D