Anyukám folyton megalázásra megy. Velem van a baj? Mit tudok tenni?

Üdvözlök mindenkit!

Rólam tudni kell, hogy az önbecsülésem valahogy alkatilag is alacsonyabb, mint a többieké, diszkrét, modoros emberként ismer a környezetem is. ( Anyukám szerint tutyi-mutyi ) Ugyan nem kitűnő tanuló vagyok, van pár négyesem, hármasom ( elég erős gimibe járok ) viszont van két nyelvvizsgám, egy felsőfokú angol és egy középfokú német, terveim is vannak a jövőre nézve. Tudom, hogy nem kéne önbizalom hiányosnak lennem, de nem tudom leküzdeni, sajnálom. Lehet azért, mert anyukám nyomja lefelé.

Anyukám néhány éve a szülői szerepet nem mint felelősségként fogja fel, hanem mint tekintélyelvű rendszerként, melynek élén a teljhatalmú szülő áll és alján elnyomott gyerek, akinek a véleménye nem számít. Amikor kérdez valamiről, hogy szerintem hogy legyen, ( mert hát ,,a gyerek véleménye is számít" ) kicsit ,, Havas Henrik-effektus ", hogy megkérdezi de nagyon látszik rajta, hogy baromira nem érdekli, csak a látszat miatt csinálja és ezzel akarja kiszúrni a szememet. Havas Henrik annyival korrektebb, hogy ő legalább bevallja utólag, hogy tojik az egészre.

Olyanokért képes ledominálni, mint pl.

- égve felejtett villany ( fordított esetben ha szólok 15 perces kirohanást produkál )

- akár fél perces ,,megvárakoztatás", AZONNAL ugranom kell ( mi az, hogy a saját édesanyámat ,,megvárakoztatom"? o.O ), ez vonatkozik arra is, amikor hazajön és kettőnél többet kopog, illetve 15 mp-nél több időt várakozik az ajtó előtt.

- ,, Miért úgy forralom a tejet? " ( Hogy forraljam? :O beleöntöm kis fazékba és alágyújtok )

- Mosogassak el, MOST AZONNAL!! ( ezzel még nem lenne baj, de ebéd előtt? :O )

- Nem lehet vele viccelődni, mindig vér komolynak kell lenni. Hónapok óta nem láttam őszintén mosolyogni. ( ,, Én nem a haverod vagyok " vagy ,, az édesanyáddal így nem lehet beszélni ")

- Borotválkozzak meg ( ,, Hogy nézel ki? '' o.O )

- ,, Miért nincs még barátnőm? " ( mert már nagyon nem úgy működnek a dolgok, mint 25-30 évvel ezelőtt )

- ,,Kapcsoljam be neki a TV-t!", és ha a ház másik oldalában vagyok és éppen olyat csinálok, amit csak úgy nem lehet otthagyni, és az orra előtt van a távirányító, akkor sem hajlandó ő maga bekapcsolni, mert ,, nem tudja, hogy működik " ( kb 4-5 éve ugyanúgy működik )

- Amikor hív telefonon és kettőnél többször cseng ki és felveszem, első kérdése az, hogy miért nem vettem fel a telefont. ( zárójelben megjegyzem, ő 10 alkalomból 7-szer fel sem veszi ).

- ,, Rám semmit sem lehet bízni! " ( Akkor miért bíz rám majdnem mindent? )

Van még rengeteg dolog de a fent felsoroltakat NAPI szinten megkapom.

Odáig jutottam, hogy most már 12 órában diákmelózom, legalább addig sem vagyok itthon és nem kell elviselnem. A munkahelyen még a legbunkóbbak is tűrhetőbbek, mint anyukám itthon.

Apukám hallgat, mint a sír, ő is most 12 és 24 órázik felváltva, aztán mindig 1 napot van itthon és ,,alszik" egész nap. Talán nem véletlen.

Nem túlzok, nem lázadozok, kb csak egy éve ilyen, úgyhogy aki arra fogná ezt, hogy lázadok, meg minden, kérem kíméljen!

Továbbá nem vagyok kiváncsi az ,, ezért egyszer még hálás leszel " kategóriába eső kommentekre sem.

Köszönöm: 17/F