Hogy lehet egyik másik szülőnek ennyire "sok" esze?

Apukám asztmás. Soha nem halasztott, pedig minden nap fuldokol. Unokaöcsém szintén zenész. Sőt, ő 2 éves korában többször is volt intenzív osztályon. Mégis eljár iskolába. Úgyhogy szerintem provokatív, kamu kérdés. Csupán a szakmunkások és diplomások összeugrasztása a cél.

Ha mégsem, akkor sem kell az érintett szülőket lehülyézni. Egy mérnöki, természettudományi, különleges nyelvi, informatikai, orvosi, pénzügyi diploma valóban sokat ér, de ezeken kívül a legtöbb csak dísznek jó. Nem egy diplomás munkanélkülit ismerek. Meg is érdemlik, mert csak azért jártak egyetemre, hogy legyen bármilyen papírjuk. Bármelyik szakmunkást többre tartom az ilyennél.

Azt nem értem, hogy ha valaki elböffenti azt a szót, hogy 'diploma', akkor miért asszociálnak egyesek azonnal a perenyevackori főiskola andragógia vagy marketing alapképzésére, ne adj isten hasonló nevű felsőfokú szakképzésre, ami sokak szemében már diploma, me' hát a főiskolán van az is? Ez persze csak költői kérdés, nem tartom valószínűnek, hogy bárki meg tudná ezt magyarázni, nem is várom el. Nem menne.

1. Kedves gyerekek! Hisszük vagy sem, a fogorvosi vagy gyógyszerész szak is diploma, mindkettőnél 100%-os a foglalkoztatottság. Nahát! De ide lehetne sorolni akár egy korábbi, jó lepontozott (indokolatlanul) válaszát, proginfó, némelyik mérnökszak és társai. Bátyám egy pécsi közgáz alapképzést követően is azonnal kapott munkát a szakmájában, olyan fizetéssel, amit apukám villamosmérnöki végzettséggel 20 év után sem keres meg. Nem, nem külföldön, Ehhez persze kellett az is, hogy bátyám anyanyelvi szinten beszéli az angolt, ahova jelentkezett, ott elvárás is volt. Ahogy sok más helyen is, dacára annak, hogy sok sok munkanélküli 'diplomásnak' azért nincs munkája, mert egy darab nyelvet nem beszél tisztességesen. A középfokú nyelvvizsga nem számít tisztességes tudásnak.

2. Annyira cuki ez a gondolkodás, hogy majd kitanultok valami fűtésszerelő szakmát, azt irány külföld. Két kérdésem lenne: jártatok e valaha Magyarország határain kívül? Egy hét horvátországi nyaralás természetesen nem számít, mert 7 nap alatt turistaként nem valószínű, hogy tájékozódik az ember az ország gazdasági helyzetéről, az oktatásról, a hiányszakmákról stb. Beszéltek e külföldiül? Ez alatt nyilván a célország hivatalos nyelvét értem, mint ahogy ti sem alkalmaznátok olyan embert, aki magyarul nem, de azér angolul el mekeg-makog, úgy külföldön sem szívesen foglalkoztatnak olyan embert, aki még az ország nyelvét sem beszéli. Kivételek persze vannak, de nincs arra garancia, hogy itt mindenki kivétel lesz.

3. Kösz a tippet, de én előbb meghalok, minthogy olyan szakmában gürcöljek napi 12 órát, ami cseppet sem érdekel. Ez így nem élet. Előbb éhen halnék, minthogy fűtésszerelőnek tanuljak csak azért, mert valaki szerint azzal olyan jól lehet keresni.

Annyira érdekes egyébként, hogy az én környezetemben, aki nagyon akart az tudott tanulni olyat, ami érdekli, el is tudott vele helyezkedni sőt, még diplomás is! Nahát!

A korábban említett kivétel alatt pedig érthetjük például azt a tanítónő válaszolót, aki dacára a saját szakmájának helyesen írni sem tud. Ilyen emberek akarnak gyerekeket tanítani? Én örülök a legjobban, hogy nem sikerült itt Magyarországon a semmittevésből megélnie, isten ments, hogy ilyenek oktassanak a magyar iskolákban! Nem kötnék bele, ha nem olyan szakmája lenne, ahol a helyesírás és a tájékozottság alapfeltétel lenne a munkájában, de mindkettő hiányzik a kedves válaszoló életéből.

+minekután pontosan tudom, hogy jól le leszek pontozva, szeretettel várom az észérvekkel alátámasztott ellenvéleményt, mert az nem érv, ha megsértődve lepontozzátok azt, aki nem ért veletek egyet!

Azért gondolkozzunk már el egy kicsit!

Igen, szakmunkás után is lehet egyetemre menni, de hány példát láttatok erre? Gyanítom, nem sokat. Nem mindegy, hogy 14-18 éves koráig az embernek milyen minőségű és színvonalú oktatásban van része. Nem mindegy, hogy 4 éven át magas szinten tanulja-e azokat a tárgyakat, amikkel majd tovább akar tanulni, vagy mindössze egy lagymatag szinten, ami esetleg a kettes-hármas érettségihez elég.

Ha már minden áron azt akarták, hogy legyen szakmája a gyereknek, akkor iratták volna szakközépbe, ott legalább a szakmát is kapott volna, és érettségije is lett volna. Persze, szakmunkás után is lehet érettségizni, csak az a fajta kétéves érettségi "gyorstalpaló" (ahol a 90%-uk csak a kegyelemkettesre hajt) messze nem ad olyan színvonalat, mint 4 éven át a célirányosan érettségire is felkészítő tanórák.

A szülők véleménye meg a tájékozatlanság csúcsa. Tehát mivel diplomával nem lehet megélni (de, meg lehet...), ezért az a megoldás, hogy irassuk szakmunkásba a gyereket, ahonnan kikerülve nagy valószínűséggel minimálbérért fog robotolni.

Igen, tény, hogy sok a diplomás munkanélküli. De ez nem azt jelenti, hogy diploma nélkül minden fenékig tejfel. Sőt, csak egy kicsit kéne nyitott szemmel járni, hogy meglássák: a szakmunkások zöme - kivéve azt a néhányat, aki külföldön dolgozik, vagy aki alá a szülők odatolnak egy vállalkozást - bizony minimálbérért gürcöl, és bár tény, hogy jobb a foglalkoztatási arány, mint a diplomások körében, egy szakmunkás bizonyítvány sem jelent biztos munkát. Jó keresetet és biztos megélhetést meg pláne nem.

Divat lett azzal dobálózni, hogy "diplomával nem lehet megélni", meg hogy "a diplomásból úgyis csak munkanélküli lesz". Ez bizonyos szakokra valamelyest tényleg igaz. (A különböző "büfészakok", meg bizonyos tanári szakok, szakpárok, bár rögtön tegyük hozzá, bizonyos szakokon meg óriási hiány van.) De egy normális diplomával minden esély megvan egy rendes munkára és az elfogadható fizetésre.

Ha leszámítjuk a külföldön dolgozókat (bár ott is a fizetés arányban áll a végzettséggel, csak épp egy ottani betanított munkás keres annyit, mint idehaza egy rosszabbul kereső diplomás), meg azokat, akik az ősök pénzén, vagy épp a nyalási képességeik által kerültek túl magas pozícióba, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy bizony annál jobbak a kilátások, minél magasabb végzettségű valaki. Nem a szakmunkások fognak havi többszázezret hazavinni, hanem a mérnökök, orvosok, programozók, közgazdászok, ügyvédek, stb.

A gyereknevelést meg nem kéne keverni a rabszolgatartással. A gyermek nem a szülő tulajdona. Aki a saját hatalmi vágyait és komplexusait akarja a gyereken kiélni, az inkább ne vállaljon gyereket. Egy szülőnek erkölcsi kötelessége (lenne) a gyerek érdekeit, vágyait, elképzeléseit szem előtt tartani. Egy gyermeket felnevelni nem annyiból áll, hogy "te az én pénzemből kajálsz, ezért úgy ugrálsz, ahogy én fütyülök". Ez nem gyereknevelés, hanem rabszolgatartás. De tudjuk, Magyarországon a gyermekjogok érvényesítése még a béka popója alat sincs.

Ráadásul a gyermek nem lesz attól kevesebb, jogfosztottabb, hogy - érthető okokból - még nincs saját keresete.

Az ilyen egyszerűen nem szülő.

Az meg, hogy nem a kérdező dolga? És? Attól véleménye még lehet. "Szeretem" az ilyen álszent arcoskodókat, akik leszólnak valakit azért, mert véleménye van. Ennyi erővel nektek meg semmi közötök hozzá, hogy a kérdező mit gondol.

Ebben a történetben a legszomorúbb, hogy valószínűleg ezzel a lépéssel tönkretették egy ember életét. A boldog, kiegyensúlyozott felnőttkorhoz az egyik legfontosabb, hogy az ember azt csinálhasson, amit szeretne. Akárhogy is nézzük, az ember az ébren töltött életének közel felét munkával tölti. Az pedig egyáltalán nem mindegy, hogy olyasmit csinál napi 8-10 órában, amihez ért, amit szeret, és amit örömmel csinál, vagy olyasmit, amit rühell, csak rákényszerítették.

A megélhetésről és a fizetésről nem is beszélve.

#38: kötekedés helyett gondolkodj!

A kérdező helyesen magyar-történelem szakpárra gondolt. Azaz az egyik szakja magyar nyelv és irodalom, a másik pedig történelem.

Szerintem nem volt olyan nehéz rájönni, még akkor sem, ha hiányzott onnan egy kötőjel.