Mi lehet amit én most érzek a párom lányával kapcsolatban? (hosszabb)

Kérdező, az eddigi válaszokat felejtsd el, nagyon nagy butaságokat irtak.

Nem, egyáltalán nem vagy rossz ember, sem gonosz. Sőt nagyon intelligensen felmérted, hogy ez nem normális dolog, ilyet érezni egy idegennel szemben.Az, hogy a párod lánya és mindig középpontban van csak felerősíti a sebeidet, de erről nem tehetsz, a gyermekkori traumák igenis természetes hogy előjönnek valahol, nálad pont a párod lányánál, ami most itt teljesen mellékes. Ezeket az érzéseket nem lehet egyik percről a másikra feldolgozni, menj szakemberhez ő segíteni fog. Te is vagy ugyanolyan értékes mint bárki más, mert azt hiszem főleg önbizalomhiányod és önértékelési problémád van. Fogod te még azt a kislányt nagyon is szeretni és hiszem hogy jó anya is leszel.

Sok sikert igy ismeretlenül is.

Az 53%-os válaszolóval ne foglalkozz. Néha feltűnik és mindenhol fröcsögi magából a rosszindulatot és megvetést.

Nem vagy egyáltalán rossz ember. Ez az élethelyzet új számodra, nem tudsz vele mit kezdeni. Az általad leírtak alapján ez féltékenységnek tűnik.

Inkább a párod viselkedéséhez kapcsolnám én ezt.

Csodálatos kereken összefoglaltad, elmehetnél vele egy családállításra, hátha volt egy sztori a dinasztiádban, ami aktiválta benned ezt az érzést most.

Igaz amit 25-írt, amikor nekem egy olyan nő beszélt a gyerekkoráról akit szerettem, az nagyon érdekelt, órákig tudtam volna hallgatni.

Kérdező, te mintha nem a barátod lányát látnád a gyerekben, hanem egy fiatalabb testvért. Féltékeny vagy rá, mert úgy érzed, hogy kevesebb szeretetet kapsz miatta. Pont így viselkednek a kisgyerekek amikor testvérük születik. Talán át kellene gondolnod, hogy pontosan mi is a viszonyod a barátoddal, de lehet hogy hülyeség.

Minden negatív érzésnek egy ellenszere van: a szeretet. Azt szeretnéd, hogy ne legyenek negatív érzéseid és ez jó. De nemleges dolgot nem lehet kívánni, az nem működik. Kívánni mindig olyasmit kell, amiről azt akarod legyen, hogy megtörténjen. Kívánd azt, hogy szeresd azt a kislányt. Most tartasz tőle, mert úgy véled, olyan helyet foglal el a világodban, a párod érzéseiben, amilyet magadnak szeretnél. Ez ne aggasszon! A szeretet olyan dolog, hogy minél több felé osztják, annál több lesz belőle, de ha szűkmarkúan adják, akkor hamar elfogy.

Próbáld ki ezt: képzeld magad elé a párod és a kislányát. Nézd, ahogy szeretettel átölelik egymást. Menj oda és nyújtsd ki feléjük a karod és mondd, hogy részese akarsz lenni a szeretetüknek. Öleld át gondolatban mindkettőjüket, és érezd, hogy ők is átölelnek téged. Érezd, ahogy a szeretet mindannyiotokat betölt.

Légy türelmes magaddal, ismételd ezt meg párszor. Igyekezz az érzéseidet átélni, vedd komolyan, hogy mindez megtörténik.

Ha rossz érzések közelednek hozzád küldd el azokat. Mondd, hogy már megtaláltad az utadat, már tudod mi a szeretet és neked csak az kell.

Sikerülni fog!

Kérdező!Elolvastam a bejegyzésed és az összes választ is és az a véleményem hogy nagyon féltékeny vagy a lányra s ez a rossz gyermekkorodra,kisebbségi komplexusodra,apakomplexusra és önbizalomhiányra vezethető vissza.Ezt onnan gondolom,mert én is hasonló családból jöttem mint te.Hiába nem volt testvérem,sajnos sem szeretetben sem pedig anyagiakban nem foglalkoztak velem a szüleim,aminek a hatását most felnőtt emberként hát igen is csak érzem.Hasonló szituban voltam mint te,de még durvább volt a helyzet,hogy az exeméknél az unoka volt útban.Tehát 3 éve én voltam 27 éves, az exem 43 éves.Van 2 fia,a nagyobbik akkor volt 23 éves a kicsi 11.Na és a nagyfia és a barátnője(21 éves volt a lány)babát vártak.Mi összejöttünk júliusban, a terhesség október elején derült ki,akkor volt a lány kb.6 hetes..lényeg,hogy én nagyon de nagyn vágytam babára és bármit tettem,nem tudtam elfogadni azt a 21 éves lányt annyira féltékeny voltam.Ő várt gyermeket 21 évesen én pedig még 27 évesen is gyermektelen voltam.Az exem elvált a feleségétől,szóval a fiúkat nem nevelték közösen,de akkor is az kattogott bennem,hogy a feleségétől ugyan elvált,de a szülőtársi kapcsolatból soha nem fog tudni elválni,hiszen lesznek unokák,ballagás,lagzi stb..szóval minden,ami az exemet hozzáköti a fiaihoz,volt nejéhez stb.Nagyon zavart ez a helyzet és ezt többször is mondtam neki.Sajnos nem érezte át hogy ez nekem mekkora nagy gond.Próbáltam szuggerálni magamat hogy elfogadom a kisunokát és a lány terhességét és meg fogom őket szeretni és minden rendben lesz..de nem így lett.Csak egy szerepben voltam.Titkon az volt a vágyam hogy egy nőtlen férfi legyen a párom,aki még nem volt soha nős,nem elvált,gyermektelen,szóval tiszta minden körülötte.Teltek múltak a hónapok,a lány terhessége előrehaladtával én egyre depisebb lettem olyannyira hogy már csont soványra lefogytam.Nagyon elegem lett,sokat imádkoztam,vágytam arra hogy ebből az ördögi körből valahogy kitápászkodjak.Aztán 2013 márciusában egy fiatal,fitt,nőtlen,gyermektelen asztalos feljött a megdegedt ajtómat meggyalulni.Beszélgettünk,este visszajött,az egész éjszakát átbeszéltük,szerelmes lettem mint az atom és azt mondtam nekem ez a férfi kell!Hála Istennek ez a kölcsönös volt.A családos férfit lepattintottam és összejöttem ezzel a drága emberrel,aki azóta a férjem lett és a tündéri majdnem 10 hónapos kisfiúnk a szobájában játszik a csilingelő hernyójával.Amikor szakítottam a családossal egy akkora kő esett le a szívemről komolyan mondom,mintha a pokolból a mennyországba vagy valami tündérkertbe cseppentem volna.Most boldog vagyok és nagyon örülök hogy a családos férfivel lezártam az egészet.Nincs se kedvem,se időm,se pénzem sem pedig ingerenciám arra,hogy az ő előző családjába jópofizzak,játsszak az unokájával,barátkozzak a menyével illetve a volt feleségét alkalom adtán kerülgessem.Nekem ez nem ment.Nem tudtam színészkedni.Nálad hasonló a helyzet kérdező.Leírásod alapján nem a megfelelő ffi van melletted.Neked egy gyermektelen,nőtlen férfi kell!25 éves vagy,fiatal,gondolom csinos is.Ne b@.zd el a fiatal éveidet erre a férfire.Lehet hogy elvált,ahogy írtam is,papíron el lehet válni,de szülőtársi kapcsolatból SOHA!Tehát a lánya mindig meg lesz,hacsak meg nem hal.Neked alkalmazkodnod kell,ha elvenne a ffi feleségül te akkor is csak egy másodhegedűs lennél a volt feleség de főleg a lánya után.Kell ez neked őszintén?Szerintem nem.Hidd el,jobb most lépni,mint amikor nyakig benne vagy a sz@rban.Nem kioktatni akarlak,ez csak tapasztalat.Ha már az elején nem tudtad elfogadni ezt a helyzetet és már most felrobbansz az irigységtől hogy még élőbe nem láttad a lányát,akkor ez a fajta ellenszenv csak fokozódni fog későbbiekben.Tudom nem vagyok példaértékű hogy az 1.adandó alkalommal megpattantam,de nekem megváltás volt.Szerintem járj nyitott szemmel és szép lassan felejtsd el ezt a családot még így frissében!

Utolsó válaszoló!Hadovázod itt a hülyeségedet a szeretetről.Mindenki tudja hogy a gyógyír a szeretet,de a kérdezőnek ez egy olyan helyzet ami őt csak frusztrálttá teszi és nem tud ezen túl lépni.Hidd el utolsó hogy benne voltam hasonló szituban,tudom mit beszélek.A kérdezőnek a gyógyír a szakítás és nem elfogadni meg magába szuggerálni a szeretetet meg a beletörődést úgy,hogy ő tudat alatt nem érzi jó magát ebben szerepben.A szeretet csak akkor működik ha az belülről szívből jön,de a kérdezőnek nem jött a lány felé és nem is fog.

Én érzem a problémádat, de nem tudom mi a helyzet, szemben a sok hülyével itt akik lehúznak Téged!

A történet sem világos, mert az elején azt hittem Te férfi vagy, és a barátnőd lányáról van szó! Azt is gondoltam hogy bejön neked, férfiként, és ettől görcsölsz!

Utána arra hogy lányként irigy vagy a lánykára, mert fiatal, gyönyörű kedves, a pasi pedig érdekből van Veled!

Azután az villant át, hogy a párod is lány, leszbik vagytok, és más a történet!

Szóval én nem is látom a cérna végét, itt meg mindenki más osztja 1000-rel az észt!

Írj privátban pár sort.