Hová menjek, mit tegyek? Kérlek nem vagyok jó állapotban!
A mai napon megvalósul az, amitől mindig is rettegtem a lelkem mélyén, még ha vàrható is volt ennek a megvalósulàsa. Az életem 19 évesem percek alatt tönkre ment, nincs jövőm, nincsenek kilàtàsaim, nincs kihez fordulnom, zsákutcába kerültem és nagyon félek...ilyenkor szokták az emberek az öngyilkosságot választani és nagyon félek, hogy egy hirtelen pillanatomban megteszem..ennyi volt a nagy jövőm, ennyi volt, hiába minden..
Tegnap a nagybátyámtól kaptunk egy telefonhívàst munkalehetőség ügyében, annak ellenére, hogy a közelgő tanulmànyaim miatt elutasítottam korábban és csalàdi okokból kifolyólag az édesanyàm is így làtta jónak a nehéz anyagi körülményeink ellenére is.( a nagymamàm az anyukàmmal szörnyen bànt, a férfi nemet részesíti előnyben..16 éves korától tartja el magàt a 44 éves anyukàm, volt, hogy nem volt hol laknia, de nem kallódott el, viszont nem tudott tanulni..nincs érettségije. Szerintem az a nő (néni) elmebeteg, megtapasztaltam, szerinte hallatlan, hogy közel 20 évesen nem àllok a rendelkezésére minden téren..stb. Sokat bàntotta az anyukàmat..és engem is kicsi koromban.)
Szóval nem akarta, hogy bàrmiféle függésbe keveredjünk velük. Nekem pedig szeptemberben iskola, utàna pedig egyetem, az érettségim kitűnő lett, sajnos azonban egy évet halasztani kellett az egyetemi tanulmànyok tekintetében, mert rossz döntést hoztam, az ideit pedig lekéstem.. Ez egy kicsi étterem , ott szakàcs a rokonom és takarító kell a helyre. 750 Ft az óradíj. Segíteni szerettem volna az anyukàmnak és a mostoha apàmnak, mert nagyon eladósodtak és kellemetlen így tovàbb tanulni ezzel a tudattal, mintha ingyenélő lennék.. Nincs angol nyelvvizsgàm, nem volt pénz külön tanàrra, a gimis oktatàs pedig nem ért semmit ezen a téren. Szóval beszéltük itthon, hogy hogyan mondjam majd meg a főnöknek, hogy csak 2 hónapra érnék rà, mert utàna készülgetnem kell az iskolàra. Akkor làttam az anyàm arcàt, hogy nem igazàn tetszett neki, hogy csak ennyit maradnék. Azt mondta, tanulni, készülni emellett is lehetne és nem kellene megmondanom, hogy csak 2 hónapot vàllalnék, mert így biztosan nem kellenék nyilvàn. Igen, ez igaz, és a nagybàtyjàm nem megbízható mindemellett, iszik is pedig mégcsak 23 éves, így abban maradtunk, hogy elutasítjuk. Erre a mostohàm tette az utalàsokat, hogy mennem kellene. Durván odakérdezett, hogy mennyi időm van a nyelvvizsgàmig, mondtam, hogy júliusban írnàm meg, erre elkezdi, hogy màr megint a tanulàs mögé bújok, szerinte én 2 éve itthon vagyok és nem most kellene tanulnom. (1 éve vagyok itthon, nincs pénzünk még egy bérletre, pànikbeteg is voltam, egész nap a hàzat takarítom és főzök is, ha kell. Ez az ember egy lusta, arrogáns, önelégült tapló, soha nem tanult, meglátszik a bizonyítvànyàn is..fogalma nincs, mit jelent ez, nem képes összepakolni maga utàn ..stb.). Nagyon erős, kemény férfi, mikor engem, egy érzékeny fiatal lányt oszt ki àllandóan és durvàn minősítget,nyaralàskor félrehallott valamit és azt mondta szó szerint, hogy takaródjak a k u r v a g e c i b e, aztàn röhögött, hogy ő már ezen túl tette magát, nem kért bocsànatot sem, csak az anyukàm unszolàsàra bökött ki valamit, újabban azt is leste, hogy mennyi fürdővizet hasznàlok..igen.. Az anyukàmat sajnos ezek nagyon megviselték, mindig azt mondja, hogy infarktust fog kapni miattunk, nagyon féltem őt és úgy tettem, mintha elfelejtettem volna. Nagy terveim voltak a jövőmet illetően, de félre tettem volna és elvàllaltam volna a munkát, hogy segítsek. De ez, hogy én az éltető erőm, a tanulàs mögé bújok és a durva stílusa nagyon sokkolt és sírva közöltem, hogy ebbe az okj-s suliba sem fogok menni, elmegyek dolgozni és abból a pénzből elköltözöm. Kiszolgàltatottnak éreztem/érzem magam. Hirtelen minden ràm nehezedett, nincs àtmenet..
Az anyukám sírva kiment a lakàsból. Ez a férfi meg gúnyosan elkezdte az újabb minősítgető zàporàt. Én az anyukàm utàn mentem, végül megtalàltam és a nagymamàmmal beszélt, elmondta neki az itthoni gondokat és hogy visszautasítjuk a munkaajánlatot. Elmondtam neki az érzéseim, hogy mi esett rosszul és hogy vonjuk vissza az elutasítást, mert vállalom. Közben írtam a sulinak, hogy visszamondom a jelentkezést, ilyen körülmények között nem fogom tudni tanulni.. megint nem fog békén hagyni a mostohám, ha tanulok. Erre halkan közli, hogy akkor elküldi a mostohàm, de nem tud engem eltartani a keresetéből. Beszéltem a nagymamával telefonon, aki szerint gondoljam àt, és lehet, hogy nem nekem való az a hely. Na most, két tűz közé voltam szorulva..ez a patkány mindenáron elakart küldeni, az anyukám meg féltett. A lakàsban miután az anyukám azt mondta neki, hogy menjen nyugodtan, erős, durva hangnemben azt mondta a mostohàm, hogy jó és hogy nekem fáj az igazság. Aztán már ott tartottunk, hogy én vagyok az elmebeteg..és szórakozom az idegeikkel. Végig sírtam. Aztán írtam a nagybátyámnak, hogy mégiscsak vállalom. (Nagyon félek, soha nem dolgoztam még, félek, hogy elhamarkodtam mindent és az érzelmeim hatása alatt voltam.) Erre az anyàm rosszul lett, szerinte én direkt szórakozom vele, ilyen furcsa tekintete lett és bizarr vigyorral mondta, hogy győzött az anyja és sírva felöltözött este és kiment a lakásból, ilyeneket mondott, hogy megöli magát. Hàt erős pánikbeteg vagyok és nagyon ragaszkodom az anyukámhoz..majdnem infarktust kaptam. Utána mentem, sehol nem talàltam. A mellkasomba többször belenyilalt a fájdalom és rosszul lettem. Haza mentwm es otthon volt az anyukám újra addigra. Azt mondta, hogy lemond rólam, boldog lehetek, mert elküldi a mostohámat. Behozott 1000 Ft-ot a szobàmba, azt mondta, hogy ad pénzt, de befejezte. Aztán bejött egy oldalt mutatva, hogy oda megírhatom, milyem csalàdi bántalmazásokon mentem àt otthon és hogy többet nem jön a szobàmba.
Nagyon félek, nem làtok a sírástól. Nem tudom, mit tegyek, nagyon félek!
sajnos azonban egy évet halasztani kellett az egyetemi tanulmànyok tekintetében, mert rossz döntést hoztam, az ideit pedig lekéstem..
Mindenkeppen egyetemre szeretnél menni? Mert így mar két evet pazaroltal el otthon a semmire, legalább dolgozhattal volna, es ha egyszer majd ugy döntesz jelentkezel az egyetemre otthagyod vagy csak fel műszakot válalsz. Nekem inkább ugy tűnik jo neked ez így, hogy semmit sem kell csinálnom csak sírsz es sajnáltatod magad.
En anno az érettségi után a kollégiumból albérletbe költöztem ahol egy ágyat bérletben, nem is egy egész szobát! Dolgoztam és ugy tanultam! Nem akarásnak nyögés a vége
Aki lekêsi a felvételi határidőt úgy, hogy semmi dolga ezen kívül, az hülye. Pláne, ha korábban is akart tanulni, de nem volt rá lehetősêge.
Bocs, de egy szavad se hiszem el...
Keress munkát és tanulj mellette.
Milyen sulira akarsz előre kêszülni?
Nagyon félek, nem làtok a sírástól.
a szövegedet akkor nyilván diktáltad valakinek, aki leírta.
Köszönöm a sok rosszindulatú megjegyzést a gyengébb képességűek részéről, gondoltam, hogy a tanácsadás megerőltető egyesek szàmára..de hát van, aki így töltekezik.
Tavaly érettségiztem, néprajz volt az álmom, azonban látva a szüleim rossz anyagi körülményeit, úgy éreztem, hogy majd egy életrevalóbb szak választàsa révén segíthetek nekik. Nincs külön szobàm sem, a füdőben készültem a vizsgàkra, úgy, hogy közben a mostohàm àllandóan kötekedett velem, a nagymamám pedig megakart verni, amiért nem értem rá a készülési időszakban kiràndulni menni vele mindennnap. (Nem vagyunk kisebbségi etnikum egyébként). Ilyen stresszben nem lehet teljesíteni az egyetemen szerintem. Így történt, hogy kihagytam egy évet, bérletre nem telt egyáltalán, tehát itthon kellett maradnom, plusz a pànikbetegségem egyre rosszabbodott. Otthon egész nap takarítottam/takarítok, főztem/főzök és a kutyusainkkal foglalkoztam/foglalkozom. Hiába raktam rendet, a mostohám újra kuplerájt hagyott maga után és ordíttatta a készülékét. Hàt így nehéz tanulni ám.
Nem tudtam, hogy a hétvégén történő banki utalàs nem érkezik meg, csak a legközelebbi hétköznapi napon. Így semmivé vàlt az idei jelentkezésem. Azutàn talàltam egy 2 éves turisztikai szervező képzést egy magàn intézmény hirdetésében. Igényes hely minden tekintetben.Ezutàn terveztem az egyetemet. Addig, hogy ne legyek élősködő, amit a mostohàm gyakorta éreztetett velem, eladtam a holmijaim nagy részét is.
Itt nem a munkával volt a gond, hanem azzal, amit ez az ajànlat maga utàn vonzott. Az iszàkos, drogozó nagybàtyjàm ugyebár a férfi párti nagymamám fia, így egy részről jobb lett volna elkerülni a függést. Nem szerettük volna tartani a kapcsolatot velük, mert ezt is kihasználjàk. Ugyebàr én pedig csak 2 hónapnyi időre tudtam volna menni, aminek nem lett volna értelme, mert ők hosszútávra kerestek takarítót. Ami ennek az önző, egoista patkánynak nem tettszett volna
, szerinte én mindig a tanulással takarózom. Nekem a tanulás jelentené a jövőt, nem egy koszos, drogos fiatalokkal teli pincében szeretnék takarítani. De az otthoni kiszolgàltatottságból is elegem lett, nem bírom már ennek az embernek a bántásait.
Nem tudtam, hogy a hétvégén történő banki
utalàs nem érkezik meg, csak a legközelebbi
hétköznapi napon
Hoppácska, bukta van.
Az utalás elindítása számít, nem a pénz beérkezése.
Zavartan fogalmazol.
Ennyire nem gaz a helyzet viszont mind az anyukadnak, mind a rokonaidnak hianyzik egy kereke. Bocs.
Vallald a munkat es keress penzt!
sajnáltalak, aztán a 17-tel ezt szépen kiölted belőlem...
Igaza van annak, aki azt írja, ez így biztosan nem igaz, hogy ezért buktad el a felvételit, mert a tranzakció indítása számít.
A másik: néprajzra magyar és töri kell, tehát olyan, amiből úgyis érettségiztél. A kötelező tárgyakkal millió lehetőséged lett volna jelentkezni bárhova, pláne a kitűnő érettségiddel... Még ha a néprajzot nem is válaszottad, mert nem tartod jól kereső hivatásnak, miért nem választottál akkor mást?
Azt írod, a suli nyelvtanítása ócska volt. Ötösre érettségiztél nyelvből. Ebben az egy évben miért nem gyúrtál rá, miért nem jelentkeztél szintemelőre? MEglenne vele a nyelvvizsgád...
MIért hagytad ki az évet, miért nem mentél tavaly okj-re? Mit segített a családodon, hogy fizetni kellett utánad a tb-t havonta?
A fürdőben kitűnőre felkészültél, akkor szerinted egy kollégiumban nem ment volna az egyetemi felkészülés?
Azt írod, a tanulás jelentené a jövőt, ehhez képest két éve nem csinálsz semmit.
Vessetek a mókusok elé, nekem több sebből vérzik a történet, pláne a magyarázataid miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!