Hová menjek, mit tegyek? Kérlek nem vagyok jó állapotban!

A mai napon megvalósul az, amitől mindig is rettegtem a lelkem mélyén, még ha vàrható is volt ennek a megvalósulàsa. Az életem 19 évesem percek alatt tönkre ment, nincs jövőm, nincsenek kilàtàsaim, nincs kihez fordulnom, zsákutcába kerültem és nagyon félek...ilyenkor szokták az emberek az öngyilkosságot választani és nagyon félek, hogy egy hirtelen pillanatomban megteszem..ennyi volt a nagy jövőm, ennyi volt, hiába minden..

Tegnap a nagybátyámtól kaptunk egy telefonhívàst munkalehetőség ügyében, annak ellenére, hogy a közelgő tanulmànyaim miatt elutasítottam korábban és csalàdi okokból kifolyólag az édesanyàm is így làtta jónak a nehéz anyagi körülményeink ellenére is.( a nagymamàm az anyukàmmal szörnyen bànt, a férfi nemet részesíti előnyben..16 éves korától tartja el magàt a 44 éves anyukàm, volt, hogy nem volt hol laknia, de nem kallódott el, viszont nem tudott tanulni..nincs érettségije. Szerintem az a nő (néni) elmebeteg, megtapasztaltam, szerinte hallatlan, hogy közel 20 évesen nem àllok a rendelkezésére minden téren..stb. Sokat bàntotta az anyukàmat..és engem is kicsi koromban.)

Szóval nem akarta, hogy bàrmiféle függésbe keveredjünk velük. Nekem pedig szeptemberben iskola, utàna pedig egyetem, az érettségim kitűnő lett, sajnos azonban egy évet halasztani kellett az egyetemi tanulmànyok tekintetében, mert rossz döntést hoztam, az ideit pedig lekéstem.. Ez egy kicsi étterem , ott szakàcs a rokonom és takarító kell a helyre. 750 Ft az óradíj. Segíteni szerettem volna az anyukàmnak és a mostoha apàmnak, mert nagyon eladósodtak és kellemetlen így tovàbb tanulni ezzel a tudattal, mintha ingyenélő lennék.. Nincs angol nyelvvizsgàm, nem volt pénz külön tanàrra, a gimis oktatàs pedig nem ért semmit ezen a téren. Szóval beszéltük itthon, hogy hogyan mondjam majd meg a főnöknek, hogy csak 2 hónapra érnék rà, mert utàna készülgetnem kell az iskolàra. Akkor làttam az anyàm arcàt, hogy nem igazàn tetszett neki, hogy csak ennyit maradnék. Azt mondta, tanulni, készülni emellett is lehetne és nem kellene megmondanom, hogy csak 2 hónapot vàllalnék, mert így biztosan nem kellenék nyilvàn. Igen, ez igaz, és a nagybàtyjàm nem megbízható mindemellett, iszik is pedig mégcsak 23 éves, így abban maradtunk, hogy elutasítjuk. Erre a mostohàm tette az utalàsokat, hogy mennem kellene. Durván odakérdezett, hogy mennyi időm van a nyelvvizsgàmig, mondtam, hogy júliusban írnàm meg, erre elkezdi, hogy màr megint a tanulàs mögé bújok, szerinte én 2 éve itthon vagyok és nem most kellene tanulnom. (1 éve vagyok itthon, nincs pénzünk még egy bérletre, pànikbeteg is voltam, egész nap a hàzat takarítom és főzök is, ha kell. Ez az ember egy lusta, arrogáns, önelégült tapló, soha nem tanult, meglátszik a bizonyítvànyàn is..fogalma nincs, mit jelent ez, nem képes összepakolni maga utàn ..stb.). Nagyon erős, kemény férfi, mikor engem, egy érzékeny fiatal lányt oszt ki àllandóan és durvàn minősítget,nyaralàskor félrehallott valamit és azt mondta szó szerint, hogy takaródjak a k u r v a g e c i b e, aztàn röhögött, hogy ő már ezen túl tette magát, nem kért bocsànatot sem, csak az anyukàm unszolàsàra bökött ki valamit, újabban azt is leste, hogy mennyi fürdővizet hasznàlok..igen.. Az anyukàmat sajnos ezek nagyon megviselték, mindig azt mondja, hogy infarktust fog kapni miattunk, nagyon féltem őt és úgy tettem, mintha elfelejtettem volna. Nagy terveim voltak a jövőmet illetően, de félre tettem volna és elvàllaltam volna a munkát, hogy segítsek. De ez, hogy én az éltető erőm, a tanulàs mögé bújok és a durva stílusa nagyon sokkolt és sírva közöltem, hogy ebbe az okj-s suliba sem fogok menni, elmegyek dolgozni és abból a pénzből elköltözöm. Kiszolgàltatottnak éreztem/érzem magam. Hirtelen minden ràm nehezedett, nincs àtmenet..

Az anyukám sírva kiment a lakàsból. Ez a férfi meg gúnyosan elkezdte az újabb minősítgető zàporàt. Én az anyukàm utàn mentem, végül megtalàltam és a nagymamàmmal beszélt, elmondta neki az itthoni gondokat és hogy visszautasítjuk a munkaajánlatot. Elmondtam neki az érzéseim, hogy mi esett rosszul és hogy vonjuk vissza az elutasítást, mert vállalom. Közben írtam a sulinak, hogy visszamondom a jelentkezést, ilyen körülmények között nem fogom tudni tanulni.. megint nem fog békén hagyni a mostohám, ha tanulok. Erre halkan közli, hogy akkor elküldi a mostohàm, de nem tud engem eltartani a keresetéből. Beszéltem a nagymamával telefonon, aki szerint gondoljam àt, és lehet, hogy nem nekem való az a hely. Na most, két tűz közé voltam szorulva..ez a patkány mindenáron elakart küldeni, az anyukám meg féltett. A lakàsban miután az anyukám azt mondta neki, hogy menjen nyugodtan, erős, durva hangnemben azt mondta a mostohàm, hogy jó és hogy nekem fáj az igazság. Aztán már ott tartottunk, hogy én vagyok az elmebeteg..és szórakozom az idegeikkel. Végig sírtam. Aztán írtam a nagybátyámnak, hogy mégiscsak vállalom. (Nagyon félek, soha nem dolgoztam még, félek, hogy elhamarkodtam mindent és az érzelmeim hatása alatt voltam.) Erre az anyàm rosszul lett, szerinte én direkt szórakozom vele, ilyen furcsa tekintete lett és bizarr vigyorral mondta, hogy győzött az anyja és sírva felöltözött este és kiment a lakásból, ilyeneket mondott, hogy megöli magát. Hàt erős pánikbeteg vagyok és nagyon ragaszkodom az anyukámhoz..majdnem infarktust kaptam. Utána mentem, sehol nem talàltam. A mellkasomba többször belenyilalt a fájdalom és rosszul lettem. Haza mentwm es otthon volt az anyukám újra addigra. Azt mondta, hogy lemond rólam, boldog lehetek, mert elküldi a mostohámat. Behozott 1000 Ft-ot a szobàmba, azt mondta, hogy ad pénzt, de befejezte. Aztán bejött egy oldalt mutatva, hogy oda megírhatom, milyem csalàdi bántalmazásokon mentem àt otthon és hogy többet nem jön a szobàmba.

Nagyon félek, nem làtok a sírástól. Nem tudom, mit tegyek, nagyon félek!