Mit tehetek? Hova menjek? Kihez forduljak segítségért?
16 éves lány vagy. (Igen, borzasztóan fiatal, ezért fordulok hozzátok, hogy segítsetek vagy valami olyasmi.)
Nos arról van szó, hogy alapból nehezen tudok beilleszkedni, nem sok a barátom (bár nem is ismernek), művésznek tanulok, mert szeretnék lenni valaki. Barátom is van, akivel több, mint másfél éve kapcsolatban vagyok, próbál lelkileg támogatni és ad nagyon sok szeretetet (ő 20 éves lesz hamarosan).
Sajnos a szüleim ezt nem nézik semmibe, de inkább édesanyám nem. (anya 43, apu 49 évesek)
Régen nagyon jó volt mindkettejükkel a kapcsolatom, de az utóbbi időben nagyon megromlott.
A bátyámnak van egy barátnője (a bátyám 26, a barátnője 17).
A bátyám barátnőjével az élen és a bátyám is ugyanúgy folyton huszítják ellenem èdesanyámat.
Amióta együtt járnak (1 éve) anyukám folyamatosan bánt, olyanokat mondd, ami nekem borzasztóan fáj (pl hogy én nem vagyok a lánya, mert az ő lánya csak a bátyám barátnője).
A páromat is mindenki előtt elhordja mindennek, viszont amit általában kavar róla, arról csak azt tudom leszűrni, hogy nem tetszik neki a mi boldogságunk és hogy a barátomék kicsivel jobban élnek, mint mi (jelzem: mikor még nem volt meg a testvérem barátnője, akkor még szerette és nem mondott semmi rosszat).
Mi szegények vagyunk, alig 100ezer ftből kell megélnünk, nagyon rosszak itthon a körülmények, csakis én takarítok, én főzök, én mosok magamra.
Anyukám még ételre sem ad pénzt, van hogy csak egy sima 3 napos zsömlét vihetek magammal iskolába, de nincs benne semmi sem, de van hogy nem viszek semmit enni magammal.
Rengeteget sírok ez miatt, mert borzasztóan rosszul esik, hogy így ellenem vannak fordulnak az édesanyámék. :'(
Esküszöm, hogy semmi rosszat nem tettem!
Annyiszor próbáltam jobban és jobban csinálni mindent, annyiszor próbáltam velük leülni és megbeszélni, de csak 2 napig vagyok jó, utána már megint kezdődik ugyan az.
Nem tudom, hogy ez egy normális dolog-e, de nekem ez nagyon rossz. :'(
Idegi alapon előjött ez miatt egy komoly betegség.
Szeretnék végre nem könnyes szemmel lefeküdni, szeretnék nyugodt lenni és normális életet élni. :'(
Mit tegyek?
Aki tud, kérem segítsen! :'(
Köszönöm szépen!
válasza: válasza:
válasza: válasza:Apukámnak nem règ mondtam ezt, ő azt mobdta hogy jobban teszem, ha elköltözöm valahova.
Sokan mondták, hogy költözzek a barátomhoz, viszont nem akarok zavarni (nagyon szeretnek, azt tudom).
Csak nem ismerem őket milyenek lennének, ha hozzájuk költöznék.
válasza:Tündérem, valóban nehéz helyzet a tied, vérzik a szívem, ahogy olvasom :(
Úgy tudom, amíg nem vagy nagykorú (vagy 18), addig a szüleidnek kötelessége biztosítania legalább az alaplétszükségleteket, mint pl. kaja, szóval fordulhatsz szerintem ezügyben valami gyermeksegítő szervezethez.
Itt van egy link a különböző ilyen szervezetekről, én úgy gondolom, érdemes például az elsőt (Kék vonal) felhívni, ők biztosan többet tudnak arról, mit lehet ilyenkor tenni:
Melyik városban laksz egyébként?
Másik: tudom, milyen érzés, mikor a lelked legmélyéből jön a kiáltás, hogy miért nem szeretnek engem, mikor én semmi rosszat nem tettem?!
Tündérem, hallgass ide, és vésd a szívedbe: NEM TE VAGY A HIBÁS, NEM TE VAGY A ROSSZ.
"Egyszerűen" a szüleid boldogtalanok, ezért nem tudnak jól szeretni, ezért ilyen bántóak, szeretetlenek, mint mindenki, aki hasonlóan viselkedik.
Jó hír, hogy neked ellenben képes jó szeretetre a szíved, mert szeretnéd a szeretetet, és nem azon gondolkozol, hogyan add tovább a bántást.
Nagyon jó, hogy ott van a párod is. Tényleg, egyébként az nem megoldható valahogy, hogy hozzájuk költözz? vagy bárki más rokonhoz?
Küldök egy virtuális ölelést a kedves lelkednek!
válasza:Nem tudom megoldható lenne-e, beszélgetni fogok velük erről.
A papámék és a keresztanyukámék lennének, de sajnos ott is ez a helyzet. :(
válasza:Nagyon sajnálom, hogy ilyen nehéz helyzetben élsz. És ebből a helyzetből nagyon nehéz kitörni. Ha bármilyen lehetőséged van, akkor tényleg ragadd meg. A barátod támogat mindenben? Szülei szeretnek? Ha igen, akkor fogadd el a segítségüket. Ha teher lennél, nem ajánlanák fel.
Írták már, hogy próbálj meg a védőnőhöz, vagy iskolapszichológushoz fordulni, a lelki dolgokban ők tudnának tanácsot adni.
Nem tudom melyik részén élsz az országnak, de felénk rengeteg diákmunka lehetőség volt, amikor én tanultam, ha tudtam, próbáltam dolgozni is egy -két napot havonta. Egy kis zsebpénz nem jöhet rosszul. Nem írtad milyen a tanulmányi eredményed, ha jól tanulsz, érdeklődd meg, akár itt, hogy milyen ösztöndíj pályázatok vannak. Menj be az önkormányzathoz, és kérdezd meg, van-e valamilyen szociális támogatásuk diákoknak, vagy valami ösztöndíjkeretük...stb. Az anyagi részhez nekem ez jutott eszembe.
Nem vagy rossz ember, ne is gondolj ilyenekre. Azt jó volna tudni, hogy a bátyád barátnője miért kavar állandóan. Nem lehet vele beszélni? És a bátyád 27 éves létére miért ilyen rosszindulatú? Egyszerűen nem értem, tényleg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!