Anyum mennyire lenne mérges, ha kiderülne hogy egyik kolleganőjéhez rendszeresen átjárok "beszélgetni"?

Tapasztaltabb lettél egy kolléganővel.

Figyelj, nincs ebben semmi.

Vagány vagy! XD

Pasiként nem tudok anyukád fejével gondolkodni, nem tudom hogyan fogadná, esetleg felvázolhatsz neki egy fedősztorit, tehát valahogy úgy tálalod, hogy mit szólna egy ilyen szituhoz (persze név nélkül).

A személyes véleményem pedig az, hogy tapasztalatszerzésnek nagyon jó, de tényleg nincs jövője a dolognak. A korkülönbség nem számít ugyan... egy bizonyos szintig. Itt már igen. Arra pedig nagyon figyelj, hogy ne kapja be a legyet, jól mondta itt valaki előttem, azzal az egész életedet tönkreteheti.

És még valami: tényleg megvan rá az esély, hogy belezúgsz-ha még ugyan nem történt meg. De egyszer vége lesz, és az bizony fájni fog. De tudod mit? Hagy fájjon, azt is meg kell szokni, rengeteg pofont fog még adni az élet.

Nekem is tetszett anyám két kolléganője is ilyen koromban, sajna nem jutottam odáig, hogy el is kapjam őket. De ha megtörtént volna, frankón biztos, hogy a legutolsó dolog a világon, ami érdekelt volna, az az, hogy "anyum" mit szól a dologhoz.

Adjál a nőnek, amíg lehet, öreg, és a többivel ne foglalkozz...

"Azt nem értem egy szülőnek egy ilyen esetben miért kell mérgesnek lenni, akár a gyerekére, bár azt írják sokan arra nem lennének, vagy a kolleganőre?

Ez nem kettejük ügye, vagy dolga?"

Azért, amit már írtam: te még fiatal és tapasztalatlan vagy, a szülő pedig (általában) szereti a gyerekét, és felelősséggel viseltetik iránta.

Az, hogy az ágyban mit csináltok, az kettőtök dolga. Az, hogy ne cseszd el az életedet, az (részben, még) a szülő felelőssége.

Nekem egy ilyen szituban nem az lenne a gondom a kolleginával, amit eddig csinált, hanem az, ami a következménye lehet. Ha csak szórakozik, a gyerek meg úgy érzi, szerelmes, akkor ezzel bántja meg, ráadásul ennek teljes tudatában.

Ha többet akar, az végképp elfogadhatatlan, de ezt már kifejtettem fentebb. Egyik verzió sem indukál pozitív érzelmeket egy felnőtt, érett, tudatosan gondolkozó és cselekvő nővel szemben.

Őszintén remélem, hogy ez a történet megnyugtatóan ér véget. Ha nem, 10 év múlva majd olyan kérdéseket teszel fel itt, hogy miért nem szerettek eléggé a szüleid ahhoz, hogy beavatkozzanak...

16-os válasz nagyon igaz

amúgy sajnálom, hogy egy 17 évest egy negyvenes ront meg.

hol itt az udvarlás, a párkapcsoat elejének izgalma, a találkozunk e, meg haza kísérhetlek e, amire mindig jó lesz emlékezni és ami valódi tapasztalatként szolgál ahhoz, hogy majd egyszer az igazit találd meg, hogy teljes értékű életet élj.

reméljük nagyobb már az önbizalmad és loholnak majd a te korosztályod lányai feléd :)