Szerintetek baj, ha egy szülő nem küldi diákmunkára a gyerekét? Mi abban a jó?

Engem sem kényszerítettek melózni. Nem vagyunk milliomosok, de valahogy mindig kigazdálkodtuk, ami kellett, még ha kicsit összébb is kellett húzni a nadrágszíjat pl. tanévkezdéskor. Az én szüleim is úgy voltak vele, hogy 1) tanul az a gyerek eleget, meg segít a ház körül, akkor hadd élvezze már ki legalább a nyári szünetet, 2) a legtöbb diákmunka tényleg éhbérért gürizés. Cserébe ha a hobbimhoz kellett valami nagyobb összeg, akkor igenis meg kellett dolgoznom érte.

Később, mikor idősebb lettem, elkezdtem németből és matekból korrepetálni kisebb gyerekeket, ezzel kerestem annyit, hogy az én kiadásaimat (ruha, tankönyv, utazás, kollégium, hobbi) fizetni tudtam, nem kellett a szüleimtől kérnem.

Tesóm nem talált más melót nyárra, mint gyomlálást, mert ő nem volt olyan jó tanuló, ő nem tudott volna korrepetálni. De önként ment gyomlálni, és zokszó nélkül gürizett addig, míg a kívánt dologra össze nem jött neki a pénz.

Hát ha nem is állandóan és iskola mellett, de valami munka kell egy fiatalnak szerintem. Többet tanulhatsz belőle, mint az iskolából meg a hobbikból. Keresel egy kis zsebpénzt - és hiába ad meg mindent anyuci-apuci, ha kipróbálod majd rájössz, mennyivel másabb elkölteni a saját keresetet. Barátokat is szerezhetsz közben.

Megjegyzem pályakezdőknél gyakori kérdés, hogy ugyan szakmai tapasztalat nincs, de eddig milyen munkákat végzett? Elárulom a poént: ott nem az a helyes válasz, hogy nem dolgoztam még sehol.

Én örülök, hogy mentem dolgozni, amikor csak lehetett. Nem szorultunk rá, nem kényszerítettek soha, de csak előnyömre szolgált. Van olyan évfolyamtársam, aki 28 évesen szerezte az első munkáját... nem az életképes az első jelző, ami eszembe jut róla és tuti az is benne van, hogy két botot nem kellett addig keresztbe tennie.

Látszik, hogy nem dolgoztál még. Nem jön át semmi és hiába is magyarázzuk, nem fogod megérteni. Ez olyan, mintha azt próbálnád elmagyarázni egy gyereknek, aki még nem volt szerelmes, hogy az milyen. Azt hinné, érti, de nem. Vagy egy majdnem felnőtt, vagy felnőtt embernek, hogy milyen az anyaság, apaság. Át kell élni.

Hiába mondom most azt neked, hogy megtanulod értékelni a pénzt, ha elkezdesz dolgozni, azt hiszed, tudod értékelni, azt hiszed, mivel látod, hogy apukád mennyit gürizik érte, tudod, mit jelent a verejtékkel megszerzett munka--nem, nem tudod. Nem tudod viszont azt sem, milyen jó érzés, mikor egy egész hónapot toltad a fagyiskocsit, megkapod a kis pénzed és megveszel rajta egy kütyüt. Azt a büszkeséged, a jó érzést, hogy az a te pénzedből van, azt csak akkor tudhatod meg, ha te dolgoztál meg érte.

A szülők ezért akarják, hogy elmenjenek a gyerekek nyári munkára. Azért akarják, hogy megmutassák nekik, hogy egy gömb fagyiért mennyit kell gürcölni, hogy talán rájöjjenek, hogy tanulni kell, és akkor nem kell majd fagyis kocsit tolni.

Most tanulsz, de én szüleid helyében akármennyire is gazdagok, elküldenélek egy-két hónapra hasonló melót végezni.

Mert most barátocskám, fogalmad sincs a munka értelméről, és ez elég szomorú.