Édesanyámat sokként érte, hogy babát várok. Azóta mártírt játszik. Mit csináljunk, hogy elfogadja a helyzetet és ne sajnáltassa magát folyamatosan?

A legfőbb baja az, hogy ők még most terveznek babát az aktuális párjával és nem jön nekik össze. Azt vágta fejemhez, hogy nincs bennem semmi tapintat és nem elég, hogy ilyen korán (45 éves lesz) nagymamává teszem, még a női mivoltában is megalázom. Azzal vádol, hogy ezzel az a célom, hogy szakítsanak a barátjával.

Én már komolyan nem értem, mi baja van. Mivel elég korán besikerültem, így sejthette, hogy fiatal nagymama lesz, ez nem újdonság. Arról meg tényleg nem tehetek, hogy nem jön nekik össze a pici (mondjuk nagy tragédiának nem is tartom), a legkisebb féltesóm még csak 3 éves lesz a nyáron.

Mióta bejelentettük a hírt, ő állandóan csak sajnáltatja magát ezzel a teljes családot kikészíti. Miért mindennek róla kell szólnia?