25 éves vagyok és apám folyamatosan ellenőrizget, mit tegyek vagy hogyan viseljem el?

Mindig mondja, hogy miért nem mész misére? Nincsen ma suli? (mert mondjuk elmarad az órám? azt hittem 25 évesen nem kell minden lépésemről számot adnom. elegem van! folyamatos indok nélküli gyanúsítgatás, azt hiszi lógok!) Ha nem itthon laknék, akkor nem szólna bele senki semmibe, nem kérne számon. (Két évet nem itthon laktam és a továbbiakban sem tervezek itthon lakni, de amíg nincsen munkám, addig nem tudok mit csinálni).

Folyamatosan munkát keresek + elkezdtem egy tanfolyamot is, csinálom a házimunkát. Mindig le kell állítani, mert azt hiszi, hogy nem csinálok semmit. Persze, mert mire este hazajön, addigra már elvégeztem a dolgokat, nem látja, hogy éppen egész nap önéletrajzokat írtam vagy én főztem és nem anyu, nyáron a szobámat segítség nélkül kifestettem stb, tehát nem egész nap lógatom a lábam, csak éppen nem látja, mert nincs itthon.

Úgy kezel, mint egy kisiskolást, sokszor azt érzem.

Most összejött egy lehetőség külföldön. Még nem mertem elmondani, félek, hogy ebbe is beleköt, hogy ne menjek ki. Lehet, hogy akkor abba kellene hagyni a sulit. (diplomám van, ez egy okj) Csak azért kezdtem el a sulit, hogy hasznosan töltsem az időt meg hátha több végzettséggel jobban találok munkát, de már nagyon a saját a lábamra akarok állni. Igazából a tavasszal-nyáron akartam kimenni, de előbb összejött. Ha hazajövök lesz pénzem, amiből tudom fizetni a tanfolyamot.

Folyamatosan ellenőriz és beleszól, hogy mit csináljak és mit ne. Elég felnőtt vagyok ahhoz, hogy az életemről magam döntsek és nem kellene kiakadni azon, ha egyszer nem megyek be órára (mert elmaradt, nem is lógtam).

Tehát mit lehet vele kezdeni, ha folyamatosan ellenőriz 25 éves létemre, hogy mit csinálok? Megőrülök tőle!