Édesanyámat sokként érte, hogy babát várok. Azóta mártírt játszik. Mit csináljunk, hogy elfogadja a helyzetet és ne sajnáltassa magát folyamatosan?
A legfőbb baja az, hogy ők még most terveznek babát az aktuális párjával és nem jön nekik össze. Azt vágta fejemhez, hogy nincs bennem semmi tapintat és nem elég, hogy ilyen korán (45 éves lesz) nagymamává teszem, még a női mivoltában is megalázom. Azzal vádol, hogy ezzel az a célom, hogy szakítsanak a barátjával.
Én már komolyan nem értem, mi baja van. Mivel elég korán besikerültem, így sejthette, hogy fiatal nagymama lesz, ez nem újdonság. Arról meg tényleg nem tehetek, hogy nem jön nekik össze a pici (mondjuk nagy tragédiának nem is tartom), a legkisebb féltesóm még csak 3 éves lesz a nyáron.
Mióta bejelentettük a hírt, ő állandóan csak sajnáltatja magát ezzel a teljes családot kikészíti. Miért mindennek róla kell szólnia?
Ti teljesen normális életet éltek a férjeddel, nem értem mi kifogása van ellene, hogy közel 30 évesen gyereked legyen. Az ember örülni szokott a gyereke boldogságának, az unokáinak.
Hány tesód, féltesód van amúgy? Mert úgy írtad, a legkisebb lesz 3. Nagyszülők mit szólnak hozzá, hogy még szülni akar ennyi idősen, ráadásul az ő nyakukra?
"Azt vágta fejemhez, hogy nincs bennem semmi tapintat és nem elég, hogy ilyen korán (45 éves lesz) nagymamává teszem, még a női mivoltában is megalázom."
Ha édesanyád így gondolkozik, ahelyett, hogy örülne az unokájának és a ti boldogságotoknak, féltékenykedik és vetélytársat lát benned, meg versenynek fogja fel a teherbeesést, akkor nem könnyű tanácsot adni, hogy hogyan kezeld úgy ezt a helyzetet.
Józan ésszel tényleg nem lehet belátni, hogy mégis miért aláznál meg egy (minimum) négy gyermekes édesanyát azzal, hogy 29 (!) évesen megszülöd az első babádat. (Legalábbis abból a megfogalmazásból, hogy "a legkisebb féltesóm", gondolom, hogy rajtad kívül legalább három gyereke van.)
Ha jól számolok, ő 15-16 évesen szült. Amikor megkérdezed, hogy azok után, hogy ő szinte még félig még gyerekként szült téged, mi a gond azzal, hogy te hat év házasság után, 29 évesen gyermekre vágysz, mi a válasza?
Azt megkérdezted, hogy ha ezt tapintatlanságnak érzi a részedről, akkor abban az esetben, ha neki se 45. évesen, se később nem sikerül a (minimum) 5. baba mit tartana helyesnek a részedről: egy életre mondj le vajon a gyermekáldásról? Neked soha ne legyen gyereked, mert neki "csak" négy van, és nem szülhetett egy ötödiket? Vagy mégis mit kéne tenned szerinte? Komolyan felfoghatatlan a számomra, ahogy veled viselkedik.
Ha ilyen helyzetben lennék, akkor talán azt próbálnám meg, hogy olyan kérdéseket teszek fel anyukámnak, amiknek a hatására TALÁN végiggondolja és belátja, hogy ő az, aki önzően és egoistán viselkedik, (nem mellesleg rendkívül irracionálisan), és kettős mércét alkalmaz ebben a kérdésben.
(Esetleg mondhatnád neki, hogy a stressz emeli a prolaktin szintet, a magas prolaktin szint pedig nehezíti, vagy lehetetlenné teszi a teherbeesést.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!